Legújabb regényötletem első oldala

Cím nélkül. :)
1.

Golden a nyakára dobta a törölközőt, úgy araszolt ki az uszodából. A Firstage egyedülálló panoráma burája alatt egy szál úszódresszben állt. A Naros, a Garga-rendszer fiatal, nagy csillaga betöltötte arany ragyogásával a kupolatermet átívelő kis hidat. A fény nem vakította el a lányt, a búra ugyanazon különleges összetétele miatt, mely a hajótest hűtését, hőelvezetését szolgálta. Az egész hajótest ezt a védelmet élvezte, és hosszú utazásaihoz innen szolgáltatott energiát. Goldennek átfutott az agyán a sok földről származó sci-fi regény, ahol az „űr hidege” kifejezéshez úgy ragaszkodtak a szerzők, olyan megrögzötten, mint a kis kamaszlányok az első szerelemhez. Sosem értette, honnan szedték ezt az emberek a letűnt Földön? Persze elképesztő módon fagynánk szét a pillanat törtrésze alatt odakint, de a hajókban és az űrruhákban a nap erejétől igen erős védelemre van szükség. Azon kapta magát, hogy halványan mosolygott.
Golden most először utazott ismeretlen rendszerbe. Most először utazott a Firstage-el. Egyáltalán most először utazott el az Új-Föld bázisról, a naprendszerből. Ami azt illeti, most először látta meg a Narost ölelő Gargát. Most először felelt egy egész telepes csoportért.
Meglepően jól viselte a felelősséget. Mielőtt felébreszti őket, szemügyre vette még egyszer a rendszert s meglepő módon úszni támadt kedve. Most, hogy újra visszatért magabiztosságát megerősítve elégedetten tekintett újra végig a műszerfalon. Végre belebújt a pilótaülésbe készített kezeslábasába, felöltötte könnyű vászoncipőjét, majd komótosan bekapcsolta a hangérzékelőket az egész hajón. 5 napja, mikor felébredt, azt gondolta, túl izgatott lesz ma s vissza kell fognia magát. Ehelyett elképesztő nyugalommal szólalt meg. Az első női rendszerközi parancsnok volt sőt, a legfiatalabb. Végül is egész életében erre készült. Persze, hogy lazán megy ez! Ismerte el mintegy magának.
- Andy Hard professzor, az első.
A rendszer kitolta a kapszulából és felébresztette. Golden felette állt, ellenőrizte az éledő funkcióit s hogy még néhány percig leszíjazva maradjon. Halkan beszélni kezdett, na ez esett nehezére, hogy otthoni szavakkal, természetes és megnyugtatóan szóljon hozzá…hozzájuk…
- Warren Peasi dr. A második.
Ugyaníg járt el, egymás mellett nyitotta az utazó kapszulákat. Végig halkan visszafogott, kellemes hangon b szélt. Mindenféléről, először úgyse értik, az agy fokozatosan ébred fel.
- Norma Stillson, főhadnagy. Első tiszt, a harmadik.
- Paula Kovács Őrmester A negyedik.
Még ketten vannak burokban a hófehér szkafanderben. Csak szépen lassan, van idő, türelem! Majdnem mindenki kint van. Hard professzor dünnyög valamit, majd újra csend, aztán halk nyögések egyiküktől-másikuktól.

- Dr. Hans Tress biokémikus professzor, a tizenötödik…- Lassan fordul ki az utolsó előtti kapszula, mire Golden a nyílás mellé ér, félig kinn az alakja. A szkafanderen barnás foltok. De most mi ez? Úristen! Ez vér! Tress törzse teljesen össze szabdalt. A sisak a fején van, alatta a férfi arca kifejezéstelenségbe merevedett a halálakor. –Marianne Bonn! – Kiált Golden a sürgősség érzésével., mintha sürgethetne így egy gépet.- A hatodikat, gyorsan!

(...)

Megjegyzések