Simogató szárnyak 1. MESE

Mese

1.

Nehmy sehogy sem értette, miért van háromféle szárnyuk. Ő kislánykorától mindig olyat szeretett volna, mint a testvéreié. Szerinte a legszebb szárnyas tündék ők voltak a világon, igaz, hogy csak hármukat ismerte. Hallott ugyan róla, hogy égi-hegyen túl, ott, ahol a mítoszok mesés lényei élnek, vannak még szárnyas tündék, de el sem tudta képzelni, milyenek lehetnek. A láthatatlan, szárnyatlan testvéreik a természetben élnek, lent az emberek között, közéjük eddig csak a kíváncsiság vezette, de nem volt igazán kíváncsi természet. Inkább dacos volt, afféle, aki csökönyösen ragaszkodott az elképzeléseihez és nehezére esett elfogadni, ha nem lehetett úgy. Embernyelven csökönyös kis csacsihoz hasonlították testvérei gyakran. Volt egy ilyen lehetetlen álma. ő ugyanis azt szerette volna, ha olyan színben ragyog a szárnya, mint valamelyik testvéréé. A bátyja, Bron ékszerként csillogó zöld szárnyakat kapott a teremtőtől, míg húga, Sara tündöklő kékeket, mindkettőt ezer csillám borította, mint a pillangók szárnyát, miktől szikráztak a napsütésben. Míg Nehmyé hófehér volt. Egyszerű, hófehér.

Már egészen nagy kislány volt, mindig kijártak együtt a természetbe, testvérei a szárnyukkal simogatták végig a nyári erdők lombjait, a kéklő vizeket. Az ő feladata az volt, hogy utánuk csinálja mindezt. Sosem igazán értette.

Egy nap megmakacsolta magát. Miközben testvérkéi Égi-hegy füvében pihentek, a Sosem Látott Virágok között kergetőztek, ő fogta magát és elindult . Bron figyelmét azonban semmi se kerülte el.  

Folytatása következik...

(...)
Kép: Mesevilág;
Balogh Krisztina illusztrációja