Te mit nézel mostanság? ☺
A Végjátékot néztük meg gyermekeimmel nemrég. Azt a filmet, amit már évek hosszú sora óta vártam, és végre itt van, sőt az alapmű újra és újra olvasása közben annyit változott az életünk, hogy bármikor egy gombnyomással elmerülhetek benne ismét.
A látványvilága olyan fergetegesre sikerült, hogy több tekintetben felülmúlta a képzeletemet. A látványáért egyszer már repetáztam is belőle. Külön köszönet érte az operatőröknek es vizuális munkatársaknak.
Bevallom, álmomban sem hittem, hogy tényleg egy moziba belesüríthető az Ender's game fergeteges sztorija. Mert nem is. Ahogy a könyvben nincsenek feleslegesen kihagyható részletek vagy szálak, úgy a kész filmből ordít a hiányuk. Mindig úgy véltem, hogy talán kapunk egyszer a filmipartól egy neves trilógiát, netán egy élményteli, rövid sorozatot, vagy a további Ender regények alapján hosszabbat. Megjegyzem, a mai sorozatok gyakran sokkal maradandóbb alkotások, mint némely mozi. De azért izgalommal vegyes örömmel és szívrepesve ültem le kamaszéveim és ifjukorom - minden túlzás nélkül - legemlékezetesebb történetét bemutató film elé.
Vigyázat!
Spoiler és könyv összehasonlítás veszélyes filmkritika következik!
A film története szerint röviden, a főszereplő Anrew 'Ender' Wiggin nevű kisfiú különleges jellembéli és kiélezett helyzetekben való stratégiai viselkedésével kivívja a Hadiiskola vezetőinek figyelmét, akik a Földet fenyegető űrbéli támadást kivédő hadvezért keresnek a gyorsan tanuló és nevelhető, erre alkalmas gyerekek között. Enderben egy rettenthetetlen és kíméletlen napoleoni tábornokot látnak, ezért különleges figyelmet szentelnek a kiképzésére, melyet az idő sürget.
Az Ender's game film a kiváló szereplők és karakterszínészek felvonultatása ellenére a könyvéhez mérhetetlen karakterekkel dolgozik és a történetet sőt, a hangulatát sem sikerült visszaadniuk. Még azt sem tudom elmondani, hogy felébe-harmadába sikerült legalább. Eleve a koncepcióban a hadiiskola keménységét sem és a kiélezett élethelyzeteket sem mutatták be.
Ender Wiggin élete végigölel néhány esztendőt a regényben, egészen kisfiú amikor kezdődik, a monitor kivételétől, a hadiiskolán és tisztképzőn keresztül, a befejező sorsdöntő csata vezényletén át, az űrutazása céljának megtalálásáig. Tehát nagyon komoly jellembéli fejlődést mutat a főhős, amely nem néhány hetes, hónapos, hanem több éves, egyébként valóban feszített tempójú program eredménye. Pszichológiailag roppant érdekes a könyv ilyen szempontból.
Az Endert alakító Asa Butterfield kiválóan játszik és egész jó a józan gondolkodású, gyors döntésekre képes, remek taktikus fiú szerepében, akit, elsőre rápillantva nem látunk másnak, mint átlagos, vékony, magasra nyúlt tinédzsernek. A teljes átfogó karakter fejlődést nem mutatják be, bár törekszenek rá, hogy érzékeltessék, és itt nem az agresszióról beszélek. Nem bánom, hogy annyira nem jelenik meg a biztosan nagy számú gyermek érdeklődő előtt. Mégis a fentebb említettek miatt nem válik hitelessé és ezáltal nem von el teljesen a szürke hétköznapoktól, röviden, nem lesz átélhető a mese.
Ender testvéreivel ugyanez a gondom, ráadásul a regényben erős vonalat visznek, politikai indíttatásból, ami itt meg sem jelenik, a regény folytatása pedig ezt felhasználja egyfajta gyújtópontnak. Persze, mint minden regényadaptációnál, itt is gondolnunk kell a moziidő szűkösségére, másfél órában lehetetlen visszaadni egy hasonló, eposznyi méretű történetet. Nekem ez sem ad felmentést a film alkotóinak.
Hiába ért meg láthatóan a filmes technika arra, hogy visszaadja az író által remekül láttatott jövőbeli technológiát, eszközöket, csatákat és a távoli világok és a világűr fantáziáit. Ez nagyon kevésnek bizonyult. Egy elnagyolt, érzelmileg áthangolt és történetében, csak úgy, mint végkifejletében az én ízlésemnek torzított mozit láthatunk, jó alakításokkal, főleg a gyerekek részéről.
Alapvetően érdekes és izgalmas a film meséje, az Orson Scot Card féle Ender's game-hez, illetve magyarul Végjátékként megjelent regényhez azonban hasonlítani nem lehet.
A filmmel ellentétben a regény életre szóló élmény lehet az olvasónak, én többször, több életszakaszban elolvastam, idén a nyaraláskor a nagylányommal tartottunk felolvasásokat egymásnak belőle és elmondhatom, hogy mindig találok benne valamit, ami alaposan megfog. Nem véletlenül kapta meg a legnevesebb nemzetközi szakmai elismeréseket Sci-fi körökben: a Hugo- és Nebula- díjat is a Végjáték, sőt a folytatása a Holtak szószólója is, melyek 1985 óta a legolvasottabb sci-fi regények közt vannak számon tartva (forrás:Wiki). A díjak egyben az írót, Cardot az első olyan szerzővé is tették, aki egymás utáni évben vehette át ezeket az elismeréseket a sorban megjelenő köteteire. Sőt ez a teljesítménye 2004-ig egyedülálló mutatvány volt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá: