Richard Morgan: A holtak szava - Hősöknek való vidék - Könyvajánló

  Kitől és milyen könyvet olvasol most? ☺

  Richard Morgantől, egy elég kemény stílusú sci-fi és fantasy írótól olvasok most, már második könyvét találtam meg. Ez egy - mily meglepő - heroikus fantasy, A holtak szava.

  ○A könyv fülszövege:

  "Csak néhány kiválasztott tarthatja magát Gil barátjának. Az egyikük, Sárkányvész Egar könyörtelen majak harcos, aki testvéreként tiszteli. A másik pedig Archeth, a rejtélyes kiriath nép utolsó megmaradt leánya, akik egykor fejlett technológiájuk segítségével megmentették a világot az aldrainok sötét mágiájától, majd épp olyan rejtélyesen távoztak, mint ahogy megérkeztek. Csakhogy Egar és Archeth megtanulták rettegni a barátjukat komor árnyékként kísérő végzetet – akár egy haragos isten átkát.

  Most a kiriathok egyik titokzatos intelligens szerkezete bolygóközi pályájáról letérve lezuhant, méghozzá azzal az üzenettel, hogy az emberiségre új – vagy inkább ősi – veszély leselkedik, mégpedig Fattyú Ilwrack személyében, akit a szürke helyek kísérteties vidékén, az aldrainok hazájában neveltek férfivá. Hiába ember, sajátjukként bántak vele – és egyesek szerint egyik legendás harcosuk szeretője lett –, amíg végül a legendák ködébe vesző régmúltban legyőzték. Most mágikus álomba merülve szunnyad egy szigeten, amely az emberek világa és a szürke helyek közt sodródik. Ébredése után hozzá sereglik majd az aldrainok népe, hogy erejük teljében térjenek vissza – és az emberiség ezúttal már a kiriathok segítségére sem számíthat.

  Expedíció indul, hogy a hosszú és veszélyekkel teli hajóút végén megleljék a Fattyú Ilwrack szigetét. Gil, Egar és Archeth mind részt vesznek benne: mindegyikük maga mögött akarja hagyni sötét múltját, és megváltást találni a jövőre. De a megváltás nem olcsó mulatság. Ahogy a túlélés sem. Legyen szó akár Ringil Eskiathról, akár istenről vagy halandóról, aki bábuként akarja őt használni."

  ○Vigyázz! Spoiler és kritika veszélyes ajánló következik:

  A holtak szava című regényt az én ízlésemnek túlságosan realisztikus és darkos írásmód jellemzi, viszont pont ettől és a hihetetlenül alaposan kidolgozott karakterektől olyan emberközeli, olyan mélységei vannak, amik összeszorítják a szíved és végig izgulod az egész közel 500 oldalt.

  A zsenialitása mégis igazán abban a pluszban van, amivel magam is ifjú korom óta kísérletezek: a világ felforgatásában. Olyan ez, mintha volna egy képed, egy ideád valamiről, egy hagyományos elképzelésed, azután egyszercsak ott van, vagy ott vagy, és kiderül, hogy teljesen másképp néz ki, ez valami annyira új, ami hihetetlen és így tökéletes.

  Joe Abercomby írta az íróról:

  "Morgan nem egyszerűen csavar egyet a fantasy közhelyein, hanem fejszével esik nekik."

  Mások azt is írják A hősöknek való vidék trilógiáról, amelynek Az acél emléke az első, A holtak szava a második, a harmadik része pedig A végzet barlangjai - melyet még nem ismerek-, hogy a Trónok harca és a Hidegen tálalva keveredik némiképpen benne. Bőven van ebben igazság.
  Figyelem: izgalmas figyelembe venni, hogy a Trónok harca sorozat előtt jelent meg!

  Az pedig, ami miatt bármilyen naturális, természetesen szexuális és brutális is, én bizony mégis megveszem és elolvasom a trilógia befejező részét is, az az, hogy sehol nem talált meg egy unalmas vagy érdektelen jelenet, részlet sem. A főszereplő és a két társa sokszor három szálon és végig három szemszögből zajló vonala mindvégig lekötött és egyetlen egyszer sem sóhajtottam fel, hogy milyen kár, hogy éppen nem a másik "barátunk játszik", ugyanúgy vártam mindhárom szál cselekményét. És ez egy félezer oldalas könyvnél bizony nagyon nagy szó, nemigen olvastam semmit eddig ilyen terjedelemben, ami végig, oldalról oldalra képes volt lekötni, sőt, még gondolkodtatni is, a harc, a háború szelleméről, hatalomról, ármányról, politikáról, fizikai és lelki sebeinkről, az emberek természetéről és érzéseink gyökeres mélységeiről.

  Mindemellett úgy hiszem, alapvetően fricskázik az orrunk előtt Morgan. Hiszen amíg a high fantasyben nincs vagy roppant ritka és távolságtartó a szexuális utalás, addig például itt a darkban vagy mondjuk a grimdarkban nincs ilyetén titok, így A hősöknek való vidék sorozatban sincs - habár az első kötetben kicsit bővebben van leírva, s nem éppen csepegtetve, ebben a másodikban finoman szólva is enyhébb, kevesebb jut belőle-,  sőt! Mindjárt a főhős problémája és társadalmi kihívása az voltaképpen a nem éppen langyos mássága. Eleinte a hajamat téptem tőle, aztán szépen kialakult ez az írói eszköz, mint fricskának szánt figyelemfelkeltés. Hiszen az milyen már, hogy ez a tényleg, valóban, igazi nemzeti, sőt végülis világ megmentő HŐS és stratéga, ez a tökéletesen férfias megjelenésű, kőkemény vonalas és őszinte fickó szexuálisan teljesen más és emiatt él az istenhátamögé elrejtve a társadalom szeme elől, egyfajta száműzetésben, hogy aztán a háttérből előhívva megmentse a világot és érdemei elismerése mellett újra eltüntessék. No, nem mintha annyira tökéletesnek látszana a hősiesen szolgált birodalom. Dehogyis! Nem az még látszatra sem.

  Vigyázz!
  Ha kedveled a szarkasztikus humort, az elképesztően jó párbeszédeket, a darkot, a fantasyt, a némiképp szatírikus beállítottságú nagyjeleneteket, ja, és persze a lényeget: a kiválóan megírt csatajeleneteket, akkor könnyedén magába szippant Morgan A hősöknek való vidék trilógiájának második kötete.

  Néhány kedvenc idézet Richard Morgantől A holtak szavából:

 "Az ember kívülről szemlélné a választható lehetőségek millióit, méghozzá egyszerre (...) Elképzelhetetlen akaraterőre lenne szükség ahhoz, hogy valaki ezt túlélje. Ettől bármelyik hétköznapi szántóvető azonnal futóbolonddá válna.

  "Tényleg őrjítően hangzik - egy Ringil, akit nem tagadtak ki, egy Ringil, akit megbecsül a családja-, na persze, vagy akkora puhány, hogy behódol az akaratuknak - annyira, hogy kihágásainak egyetlen következménye egy kétes diplomáciai kinevezés. "

  " - Mégis hogy tettél szert erre a gyilkos jószágra?
  Ringil felnyúlt, és megérintette Hollótárs gombját a válla fölött.
  - An-Monalban kovácsolta nekem Vándor Grasgal.
  - Persze, de tudod, én a kardhoz beszéltem."

  "Látom, mi mindent elérhetnél, ha nem fognád vissza magad!"

  "A lehetőségek határai elmosódtak, a régi bizonyosságok a sírba szálltak. Már nem lehet eldönteni, él-e vagy meghalt a dobozba zárt macska.
  Macska…? Összekuszálódtak a szálak, elég, ha valami északi pillangósámán meglebegteti a rohadtul törékeny szárnyacskáját, és már gyülekeznek is a viharfelhők. A káosz erői gyülekeznek, mint egy pocsék író sorai."

  "Kell valaki az embernek, akit gyűlölhet. Ettől erősnek érzi magát, és megnő az önbizalma. Összeköt mindenkit."

  "A déli hadjárat során Egar végignézett már néhány vértanúkkal teli összecsapást, és ezek még az ő megkeményedett zsoldos lelkét is kikezdték. Hullámokban támadó férfiak és fiúk, köztük töméntelen tizenkét-tizenhárom éves kölyök, és mindannyian a Jelenések igéit skandálva vetették magukat a gyíkok tömött soraira. Legtöbbüknek jó, ha egy csapást sikerült bevinnie, mielőtt a hüllők talpasai halálra karmolták vagy marcangolták őket. Ezerszám vesztek oda a csatamezőn, miközben a rangidős felügyelő a győzelemért imádkozva végignézte az egészet.
  A csatamező fölé emelkedő hegyfokon a majak zsoldosok egyik vezére Egar oldalán fejét csóválva a porba köpött.
  És még van pofájuk barbárnak nevezni minket?"

  "A háború mindennapos rutinná tette a halált, hiszen minden egyes elhibázott kardcsapás vagy botladozó riposzt után azonnal bekövetkezhetett."

Ha tetszett ez az írásom, talán érdekelhet az Ender's game - Végjáték című film kritika. A szövegre kattintva könnyen megtalálod!