Húha, megőrjítetek a verseimért. Igazatok is van, nem igen publikáltam az utóbbi évekbe őket. Kicsi kincseim ezek, egyszerű holdezüstből vert ládikában. Egyet megosztok ma mégis veletek tele szeretettel és szerelemmel.
Balogh Krisztina:
Ajkadon
Ajkadon csillanó fény vagyok,
Ahol elakad
A kimondatlan gondolat
És szárnyat kap a hangulat.
Hiába birkózom a széllel,
Valami váratlan veszéllyel.
Veled menetelek előre,
Tenyeredbe kapaszkodva,
Kérve, hogy hadd maradjak.
Még hadd maradjak!
Megfordítottad e világot.
Tekintetembe hozol lángot,
Ahol elhamvad
A testet öltött indulat.
Vágyad hőfokán,
Lüktető szaván,
Fedezéket kap
A nyughatatlan szív vonat
És eloszlik a kétség
A bőröd lüktetésén,
Ahogy velem maradsz.
...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá: