Előző interjú cikkemhez kapcsolódik az új posztom.
Lehet, hogy most lelövök egy következő interjútémát, de gondoltam, hogy egyéni szempontból szeretném megközelíteni a kérdést. Egyáltalán kell-e nekünk íróknak olvasni miközben alkotunk és kőkeményen a saját regényünkkel, novellánkkal vagyunk elfoglalva, az köti le a mindennapi gondolatainkat, a kreatív észrevételeinket és gyakorlatunkat, tervező és szervező készségünk, alkotó energiánk szinte csak oda megy?
Én személy szerint sokkal többet olvasok, amikor írok, az írásnak is az alkotói szakaszában talán a legtöbbet. Persze mindig olvasok, olvasgatok valamit, elsősorban szórakozást keresek, hiszen a képzeletemben és a fantáziámban találok kapaszkodót, amikor elvágyódom a szürkének becézett hétköznapokból.
S most jöjjön az a rész, amivel konkrétan Franciska kérdését megválaszolom!
Mivel kicsiny koromban már történeteket és rímeket faragtam a saját szórakoztatásomra, illetve gyerekkorom óta írok, 12 évesen különböző irodalmi pályázatokon vettem részt sikerrel kisprózáimmal és verseimmel, hát azért egyszercsak feltűnt, és engem is elkezdett foglalkoztatni, hogy miért alakultak így az olvasási szokásaim, hiszen mire felnőttem, ez rögzült. A helyzet az, hogy egyszerű a válasz, de előbb lássátok, honnan kell kibogoznom a témát.
Nagy könyvfaló lévén, egyfajta olvasási kényszerrel beszippantott az irodalom. Gyermek és ifjú felnőtt éveimet szinte az határozta meg, mikor, mit, hol olvashatok a legkényelmesebben, de gyakran kényelmetlenül és afféle percolvasóként is (ha már van egyperces novella, lehet percolvasó is, nem? ). Akkoriban mèg nem volt e-olvasó, internet hozzáférés se nagyon, telefonon, tableten olvasgatni pedig álom szinten se létezett, így mindig több féle könyv volt nálam, egy regény, egy novellás és egy verses. Az aktuálisakat cipeltem magammal, illetve ifjúként évekig Radnóti összes váltott fel más köteteket, így az utazótáskámból a válltáskámba pakoltam át. 1-2 nap alatt befaltam így például egy 350-600 oldalas, izgalmas kalandregényt, sci-fit. Csak ennyire voltam könyvőrült, a családvállalással és a netes világgal "szelídültem", bármikor azt olvashatom, amihez kedvem szottyan, de egyidejűleg az internet kikapcsolására is meg kellett tanulnom figyelni, hogy az alkotással foglalkozzak, ne mások bugyuta, de népszerű megosztásaival sodródjam írás helyett. Ami nem változik, azóta sem, az, hogy többet olvasok, amikor írok. De miért is?
Azt figyeltem meg magamon, hogy a szókincset, az íráshoz a lendületet, sőt, előfordul, hogy mások műveiből a technikai ötleteket, sikeres dramaturgiát, történetvezetést merítem. Néha egy-két jelenet, mondat vagy szófordulat elég, hogy gellert kapjak. Ha olvasok, erősebb az ingerenciám írni, szinte éget, viszket, ki akarja enni magát belőlem az én sztorim.
Miket ajánlok tehát?
Nagyon érdemes régi sztorikat olvasni, én sokhoz visszatérek, mint például sci-fi rajongók ki ne hagyjátok a régi, minimum fél évszázados prózákat, fantasyből, krimiből ugyanígy! Gyilkos idő sci-fi antológia, a neves Isaac Asimov és Martin H. Greenberg gyűjtése, a szenzációs novellákhoz egyenként írtak mindketten ajánlást a kötetbe. Asimov szinte minden regénye és novellája sci-fi zsánerben, nagyregényben társadalom sci-fiként szerintem Frank Herbert Dűne trilógiája alapkönyv lehet és örökke forgatható hibái ellenére is. De ott van a fantasyben J.R.R Tolkien, David Gemmel, Nail Gaiman is.
A maibbak közül sem csupán Rowling és Martin szélsőségeiben merülhetsz el, de válogathatsz még más kedvenceim közül is, ha egyben kalandra, ifjúságira is vágysz: Úgymint a modern szépíró, a méltán a jelenkor fantasy nagyasszonyának kikiálltott Lois Mcmaster Bujold izgalmas és példaértekű regényei, például a Chalion átka, a Chalion-sorozat első kötetével, vagy Viktória Aveyard, Jeniffer A. Nielsen, Cassandra Clare az ifjúsági, nálam "piros pöttyös" kategória tetején sorakozó izgalmas és remekül megírt regényeikkel. Igen, a klasszikus értelemben vett szépirodalom mellett fantasztikus irodalmat keresek, íráshoz különösen, hiszen fantasztikus zsánerekben dolgozok. De igyekszek kézbe venni mai, fiatal magyar szerzőktől is, egyik megunhatatlan új kedvencem a közeli jövőről kamasz és fiatal írók tollából gyűjtött sci-fi antológia a 20/50. És hát a Wattin se véletlenül vagyok, találtam nagy kedvenceket, ha arra jársz, érdemes megkeresned a profiljukat: Skira, leda_the_gray, Colibree, Luellabay, svarm6, cassyblacksmith és még mások személyében. ;)
Látjátok, nem mindegy teljesen az sem, hogy aktuálisan mit is olvasok. Elsősorban igényes, sőt, hogy csúnyát mondjak, szép írásra van szükségem. Mert akkor sikerül nekem is választékosabban, jobban megírni, amit akarok. Másrészt pedig a legjobb az írás idejére saját zsánerben maradni.
A komfortzónámból ki szoktam lépni, vagy azért, hogy tudjam, a határaimat merre bírnám szélesíteni. Ebből néha szerelem lesz, mégha zsigeri is, és nagyon nehezen értem, miért. Máskor meg még jobban eltaszít adott zsánertől, vagyis inkább stilustól a rosszul választott mű.
Egyik ilyen háklim például a folyamatos trágár es csúnya beszéd, ami elől korunk beszédstílusát tekintve nehéz kitérni, sajnos azt kell mondanom, hogy mai sztorit írva megfontolandó, hogy nem is minden szereplő beszédében érdemes. Ez elszomorít. Persze a szereplők beszéde, gondolatai vagy maguk a párbeszédek lehetnének inkább másik cikkek témái, hogy ötleteljek. De a blogomon (aminek látjátok, a címe se véletlen: Sárkány az űrben), ajánlókat és kritikákat is kiteszek, a saját olvasói határaimon túl is. Részemről sok könyvet felkérésre olvasok el, mert ajánlást, kritikát, kritikai ajánlót kérnek róla a szerzők. Az elmúlt években pedig két fiatal, európai magyar író két fantasztikus regénye jelent meg az én olvasatom és személyes ajánlásaim, meglatasaim alapját követve. Mindkét íróra nagyon büszke vagyok.
Olvasni tehát kötelezővé tenném, de mindenképp roppant fontos az írónak. Leginkább magas mércével az adott írása zsánerében maradva, illetve az általa becélzott korcsoportnak szóló műveket is figyelemmel kisérve, bizony, elemezve. Hosszan lehetne itt sorolni írástechnikai, elemzési feladatokat, de talán máskor, máshol.
Az olvasás és írás azonban úgy általánosságban megmaradhat annak, aminek a könyv készült, szórakoztatásnak, elgondolkodtatásnak, megismerésnek.
Felmerülhet a kérdés, vajon minél többet írunk, annál inkább előtérbe kerül a speciálisan elemző és megfigyelő író belőlünk, ha kell, ha nem? Valószínűleg igen, hiszen mi rengeteget tanulunk egymástól.
...
Íme egy olyan regény ajánlója, amellyel a határaimat feszegettem, egyébként a kedvenc zsáneremben, a fantasyben:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá: