Könyvet írnék, de valami visszatart - Megint az írói válságról; de tényleg válság ez?

  Érdekes módon a napokban több író keresett meg nagyon hasonló problémával. Könyvet akarnak írni, és úgy érzik, valami visszafogja őket. Ez a valami a félelem. Különböző félelmekről számoltak be, de végül amennyit csak tudtunk, nevesítettünk. Így szembe tudtunk nézni az ismeretlen erdőben fenyegető ordassal. Sem nem a jelenlegi részleges bezártság, sem nem a magány az, bár tény, hogy ilyenkor hajlamos az ember lánya arra, hogy túlzottan magába mélyüljön, s bizonyos dolgokról úgy érezze, hogy magasan túlnőnek rajta, pedig nem is. Viszont elbagatelizálni sem szabad problémáinkat ilyenkor egy legyintéssel, hogy á, csak a vírus tehet róla.

   Valójában én is szembenéztem ezzel a dologgal, mert velem is történt már ilyesmi, ajaj! És tudjátok, igyekszem azokat a dolgokat átadni nektek segítségül az íráshoz, amiket én is úgy tanultam meg, főleg amiket megéltem. Egyik ilyen, amikor új könyvet akarok írni, és finoman szólva nem megy. Ilyenkor még az is megfordul a fejemben, hogy Úr Isten! Nem vagyok író, alkalmatlanul állok, esetünkben ülök itt a pályán, vagyis a billentyűzet előtt, ez nem való nekem, hogyan is gondolhatnám, hogy megírhatok egy olyan néhány száz oldalas művet, ami, mint mondjuk egy regény, az irodalmi alkotás királynője lehet.
  Továbbmegyek, az istenadta tehetségem, a létezésem, az emberi mivoltom tétje forog kockán, amikor egy vagy több kötet után képtelenségnek találom az új könyvemet.   Nem, nem az ötletét, bár már maga az ötlet is fakaszthat félelmeket az íróban, hanem egyszerűen a regényírást, a könyvírást találom olyankor egy lehetetlen borzalomnak, ádáz háborúnak, amire senki se kényszeríthet, magamtól meg eszembe sincs belemenni. Na, ez az igazi írói mumus! Mert ilyen is van, látod, beleestem már magam is. Úgy tornyosult fölém a félelem, mint a Gemmel hősét fenyegető óriás, szörnyeteg szellemlény, vagy úgy fenyegetett, mint Ríviai Geraltot a saját véres múltja - na jó, mivel neki igazán más méltó ellenfele nem is volt saját magánál.
  És a dolgok ismétlődnek, azért mondom neked, hátha megnyugtat, mert azt jelzi, hogy nem vagy egyedül, mással is megesik. Például egy magyarországi viszonylatban várva várt, de szinte hihetetlen siker, egy speciális témában, anyákról, anyáknak szóló, tabu döntögető könyv író anyuja ezt az örömteli helyzetet úgy éli meg, hogy nem bír a tervezett második könyvének nekiállni, mert attól tart, mi van, ha nem írja meg olyan jól, mint az elsőt. Mi van, ha nem lesz olyan sikeres? És ezzel viaskodva keresett meg. Hónapok óta nem ír, pedig egész kicsi gyerekkora óta mindig is írt. Egyszerűen ő egy olyan anyuka, aki író. Ma pedig már felelőssége és elvárásai is vannak, mert magasra tette a lécet.

  Persze nem ugyanaz minden író útja a könyvírásban, legyen az regény, novella gyűjtemény, mesekönyv írás során. De nem ám! Ne kábítsuk magunkat azzal sem, hogy ha más így vagy úgy jól és hát megcsinálta, akkor nekünk is menni fog úgy, ahogy ismerősünknek, hazai szerzőnknek, vagy mondjuk kedvenc bestseller írónknak!

Sőt, nem árulok el nagyon nagy titkot, ha azt mondom, hogy bizony velük ugyanígy jegyben jár alkalmanként ez a fránya, naponta átkozott érzés, ami nem igazán akarja hagyni, hogy belevágj és megírd az ötletedet.

  Arról az első kötetét író, Salzburgban élő, magyar számazású hölgyről nem is beszélve, akit mentorálok, s olyan kiváló, de csodálatosan nehéz témákat szán papírra vetni az embereknek, mint a multikulturalitás megélése, a vallás, a hit, a származás, a hova tartozás élménye és a párkeresés csodája Ausztriában és itthon Magyarországon. Miközben egy meglepően könnyed, laza stílusban írja a valóság-novelláit, amiben éppen ez a nagyszerű, így talán pont eljut azokhoz az egyszerű emberekhez a mondanivalója, akikhez kell. Mit mondjak az ő könyvírási félelmére? Amikor írna, de mindenféle más dolgozik most benne, költözés és vírushelyzet, bezátság, egy új élet, izgalmas reményekkel, s egyetemre is szeretne menni kint. S most nem ír.  Pedig folyton csak írt jó ideje, még a régi otthonában a csomagolás kellős közepén,  a dobozai tetején a mobilját nyomkodva is. Eközben kapott egy rendszert a kezébe, ami olyan ötletek és módszertan tárháza is, amivel sok gyakorlatot szerzett, szerez, és gyönyörűen felvázolta a könyvét, a történeteit, a szereplőit, írt egy csomót, új dolgokat tanult irodalomról, írásról, könyvekről. Kezdtek az eddig tanultak leülepedni a fejében. És most ebben a helyzetben nem megy. Pedig felvillanyozódott, heuréka élmények érték, simán rátaláltak a neki tetsző írói módszerek. De akkor most mi lehet a baj? Kiderült, hogy fél. Elkapta a felelősség őt is. Tudja jól, mekkora fába vágta a fejszéjét, a témája pedig akarva-akaratlan is szerethető vagy nem. Nagyon középút nincs. S most azon agyalt, hogy mi lesz, ha valaki majd nem fogja szeretni, sőt, egyenesen utálni fogja őt ezért a könyvért. Szerintem pedig azokkal az emberekkel kell foglalkoznia, nekik kell megírnia a könyvét saját maga épülése mellett, akiknek tetszeni fog, akiket felébreszt, akiknek utat mutat.

  Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs olyan író a világon, aki azt vallja, hogy sohasem érinti írói válság, de ők is inkább a fehér lap szindrómára és az írás megakadásának elkerülésére készítenek módszertant. Itt, most azonban másról van szó, meglehet, ez nem is írói válság, ahogy a hosszabb-rövidebb, ilyen-olyan okokból fakadó írás megállítások sem. A cikkem címe tehát lehet csalóka, mégis így éljük meg ezt a problémát.

  Mindebből akkor alakulhat ki valódi válság, és ez nem csak az én véleményem, ha hagyja valaki elhatalmasodni, ha szinte minden gondolatát ez köti le, és hetek, hónapok, évek vesznek a semmibe, mert ennyi ideig nem ír semmit, nemhogy könyvet.

 Arra bíztatlak téged, akár segítséget, kapaszkodót keresve megkerestél, vagy akár most fogsz, hogy először is írj! Írj mindenfélét, ami az eszedbe jut. Nem baj, ha nem a könyved az, egyébként még az is lehet, hogy felhasználhatod ezeket a szösszeneteket majdan valahol, egy nagyobb lélegzetű műben.

  Írj, de ne görcsölj rá! Hagyj időt és jó érzéseket magadnak, amik a kreatív alkotással járnak, mint amilyen a flow! Jutalmazd görcs helyett inkább meg magad az eddig letett írással kapcsolatos dolgaidért is, ahogy egyebekért is. A kitartásodért például, hiszen te komolyan veszed az írást, különben nem olvasnád ezt a cikket róla, nem keresnél segítséget hozzá.

  Írj ilyenkor például azokról a dolgokról, amik veled történnek! Ez segít benne maradnod a kreatív, alkotó áramlásban, és büszke leszel azokra a dolgokra is, amiket most csinálsz.

  Helyezd egy kicsit kívül magadon a tervezett könyvedet! Ha másképp nem megy a lazítás, akkor picit eltávolodhatsz tőle, annyira, hogy azután visszataláltok szépen egymáshoz, amikor majd tényleg úgy látod, hogy le kell ülnötök egymással. Ez azért is fontos feladat, mert segíthet megértened, hogy bár a te gondolataid, és rajtad keresztül hömpölyögnek a világra, mint a nagy folyók a pici erecskéken, és parttalan patakocskákon keresztül, mégis a felelősséged nem isteni, hiszen csupán ember vagy. Ha mégis valaki magasabb szellemi lény üzenete volna ez - ahogyan talán ajándéka a flow élménye, ami csakis valamit alkotó embereknek adatik meg - nos, ez esetben pedig részben vagy egészben szócső vagy, tehát az írás, nem írás, vagy a jól vagy kevésbé jól írás problémája nem egészen a te felelősséged, hanem valamennyire rajtad kívül áll. Távolítsd hát el magad tőle, ami a te fejedben is extrém olvasói elvárásokat és hatalmas felelősséget helyez a vállaidra! Direkt nem zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként annyi nehézséget kapunk, amivel azért elbírunk. Frida Khalo ágyban festett világhírű képeket, J. K Rowling, a Harry Potter kitalálása és megírása közben menekült az amerikai kontinensen, és nélkülözött egy kisbabával, a kisgyermekével. A világsikerű sorozata után pedig félelmeit leküzdve, nehezen írt újat, amit ráadásul folyton a Harry Potterhez hasonlítgatnak, pedig bőven megállja a helyét önállóan.

  Vedd tudomásul, hogy igen, lesznek a könyvedben hibák, amiket vagy sikerül kiküszöbölni, vagy nem, s valószínűleg olyanok is, amiket észre se vesz a kutya se, csak a megjelenés után. Tudd meg, hogy minden könyvben van hiba! S vannak olyan ádáz olvasók, akik ezeket az írók szemére hányják. S akik erre fogják majd, ha nem szeretik a könyved.

 De neked tudod - emlékszel? - azokkal az olvasóiddal kell foglalkoznod, akikhez szólsz, akiket tényleg megszólít majd a te könyved, akiknek élményt adsz. A hibák jönnek és mennek, mint a rosszakarók vagy a bajkeverők, akik kritizálnak. Nem vagyok egyedül a véleményemmel, de a kritikusaid az is lehet, hogy szeretnének egy olyan könyvet megírni, mint a tiéd, vagy legalábbis borítón látni a saját nevüket. Meglehet viszont, hogy meg sem írják, és soha nem érik el, amit te és a könyved fogtok.

  Egyszerűen szólva felesleges amiatt aggódnod, hogy ki mit szól majd az írásodhoz, ki mennyire utál majd érte, vagy hányan fogják szeretni. Hiszen ez egy írás, nem te magad vagy. Azok a fontosak, akik szeretik, miattuk pedig még akkor sem kell izgulnod, ha kritikus véléményt fogalmaznak meg, ritkán lesznek destruktív lehúzók, számíthatsz inkább építő, támogató véleményekre. De ezekkel is csak akkor foglalkozol majd, amikor akarsz, ha szeretnéd vagy kéred.

  Nyugodj meg, pihenj, légy kicsit elnézőbb magaddal szemben és várj!

  Ha szeretnéd, beszélhetünk róla, itt a blogon is, de rám is írhatsz emailben.

  Ha végképp nem bírsz magadban az elnyomott, sunnyogó és nyúlszívű íróval, akkor szólj, ha tudok, segítek, átnezzük a rendszeredet, vagy keresünk egy neked valót. Az írást lehet gyakorolni is, játékosan is, mindenféle kreatív módokon, úgyhogy írhatsz is velem. De először is keress meg és szólj!

...

Nem megy az írás? Írj róla! 14+1 tipp írói válság ellen.

5+1 szempont, ha íro vagy, hogy könnyebben rádtalaljanak a könyved leendő olvasói

Az erő legyen veled...avagy írói csata a fehér lap ellen.