Egy régi vers új meséje. Csak szépet, szépen

  Mivel elutaztam pár napra, nem jelentkeztem sehol, ma pótolom az ígéretem szerint. Az utazás hosszú és igényes repülés volt számomra múltba és jövőbe egyaránt. szerkesztem belőle a jegyzeteimet, mert sokrétű élmény. Megjegyzem, az utazásaim mindig feltárnak és kikristályosítanak elhomályosul darabkákat lelkem tükreiből, ez alkalommal még össze is illesztődött belőlem néhány elhanyagolt, elveszettnek vélt értékes darab is. belső szemeimmel látom, ahogy ragyognak!
  
  Most pedig, felvezetőnek egy régi versem mai utazásáról- merthogy ilyen is van.
  
  Ezért a korai versemért Kanadából kerestek meg. Aranyhíd című, szépirodalmi, verses és novellás kötetemben jelent 1991-ben, és magam sem sejtettem, hogy azóta titkon bejárta a világot. Ott kint évek óta egy magyar kulturális esemény mottója az első négy sora, a tudtom nélkül.  Néhány hete találtak meg utólag ezzel és egy kedves felkéréssel. Most már nyomdában van más szerzők művei mellett egy exkluzív kötetben. Ősszel a megjelenése után a kezemben lesz a tiszteletpéldányom. Hát ilyen is van,, amikor csak úgy életre kelnek az alkotások. 
  Úgyhogy írjatok, alkossatok sokat, ki mit szeret! :)


Balogh Krisztina:
Csak szépet, szépen


Csak szépet szabadna leírni,
Csak mindég a legszebbeket.
Mint alvó gyermek mosolyából
Télbe párálló lehelet.


Mindent szépen kellene írni,
Hogy amíg olvasol, örülj.
Versem mellé máskor is csak
Elgyönyörködni települj.


Én mindég a legszebbről írnék,
De jaj, az élet nem ilyen.
A szomorúság annyival több,
Mint egy rózsa, száz tövisen.


A szépről írnék, nagyon szépet,
Hogyha nagyon szomorkodol,
Vigasztaljanak verseim meg,
Ha rájuk találsz valahol.


Arany versére rátaláltam
És lelkem benne megmerült.
Gyermekkorom tündérvilága
Ágyam szélére települt.


A megtalált álomszép versnek,
Úgy csengtek, bongtak szavai,
Mint nyiladozó kikeletnek
Igéző madárdalai.


Sok szép verset kellene írni,
Amit nem ront le az idő
És tiszta fénnyel tündökölni
Századok ködein elő!


...

Megjegyzések