Részlet készülő regényem első fejezetéből- debütálnak az alakváltó sárkányok. :)

(...)

Arnaysh érzékelése olyan élesen reagált emberi testében, mint csúcsragadozóként. A vészjelzést álmából hallotta meg. Mezítelen, karcsú teste hangtalanul suhant a selymen, az óriási ágyból puhán érve földet, mint egy ragadozó. Sötétzöld szempár fogta közre arcvonásait meghatározó orrát. Szemtelenül fitos orra hegye ovális, kissé lapos csontozatú arcban ült, hosszúkás orrnyereg alján. Haja a sötétvörös egy szokatlanul mély, természetes árnyalatában játszott, dúsan hullámzott a háta közepét verdesve. Magas, nyúlánk, és szálkásan izmos volt, bőre világos kreol, sima, és selymesen csillogott az illatszerektől. Domborulatai nőies bájról árulkodtak, meghazudtolva határozott, fölösleges mozdulatokat mellőző mozgását, sőt a korát is. Egészében véve fiatalos, egészséges s nemes benyomást keltő negyven körülinek látszó nő volt. Pillantását a ledes órára emelte, ami univezum időt mutatott, és emellett a helyiek értelmezésének és naptárának megfelelőt hivatott jelezni, a "helyiek" azonban jelen pillanatban az űr vándorai, ő és családja voltak, ez az óra az ő szülővárosa, s gyermekkorának helyszíne, a cyselot Korona Főváros, a Fészek pontos idejét mutatta. Gyorsan felöltötte elasztikus egyenruháját, ami oly könnyű viselet volt, hogy testgyakorlatait is szívesen végezte benne. Érzékei megfeszültek, és úgy fülelt, hátha Weng2 egyéb tájékoztatást is bekapcsol Dor hálószobájába. Nem így történt, a várt információt már csak a pilótatorony humanoid formát felvett, nobi-bőr parancsnoki foteljában hallgatta végig.
A grizóta óriás, akit az ágyában hagyott, nem mozdult, csak órákkal később vette észre párja kihült helyét, vágyva átkarolni félálomban a hozzá képest törékeny női testet.
Aprócska, mozgó hologram érkezett egy férfi képében, az Univerziádé és a Galaxisi Föderáció elfogadott űrhajós egyenruhájában, első tiszti rangjelzéssel a felkarján, szenvtelen kifejezéssel az arcán. Jelentése szerint a fregattján elektronikus zavar keletkezett a Koláni-ködben, okát még nem ismerik, a hajótest belső működésre specializált energiáit elhasználva jutottak át az Alsóvilág néven jegyzett kisbolygó rendszernek a kaotikus törmeléket keresztező sávján. Segítségüket kérik.
- A fregattot elvontatjuk a...- tekintetét épp hogy csak az első tiszt felé kezdte fordítani, amikor az megszólalt.
- Norla Központ...- segítette ki kérdés nélkül is Weng2.
- ...a Norla Központba. Ez a legközelebbi hangár, ahol érdemben javíthatják meg a hajót. Ám, ha beleegyeznek, az első tiszt és a műszaki szakértőnk megnézik a hibát. Elképzelhető, hogy magunk is el tudjuk hárítani. Eszközünk van elég, a teljes felszereltségünket rendelkezésükre bocsájtom, mint a hajó tulajdonosa. Az energiát ne pazarolják tovább! Jöjjenek át, a legénységük és az utasok számára elégséges helyet biztosítunk! A II-es dokkon keresztül kapcsoljuk össze hajóinkat!
- Rendben, Parancsnok asszony! A mi műszakisunk itt marad, hogy összedolgozzanak a szakembereink. Tájékoztatom a legénységet... és köszönöm!
- Várjuk önöket! - Arnay az első tiszthez fordult- Weng, intézkedjen!- Míg az első tiszt kódokat írt a fedélzeti lapba emlékezetből, a dokk megfelelő időben történő nyitásához és a nyomáskiegyenlítő, átszálló folyosó használatához, addig ő a váll lapjába épített ezüstös, gömbölyded firstön keresztül hívta Georgot. A first elsődleges, közvetlen audió kapcsolatot tartott fenn közte és a hajó legénysége között, 2 mérföldes körzeten belül.
- Szép napot! Van egy kis probléma...


Arnaysh szerencsésnek mondhatta magát, hogy volt lehetősége intézkedni ilyen, és hasonló vészhelyzetekben. A Warkhas pedig egyike lehetett a Galaxis legjobban felszerelt magánkézben lévő rombolóinak. 
A férfi, aki néhány perc múlva belépett a pilótatoronyba, középmagas, átlagos testalkatú ember volt, akinek fürge mozgása, ébersége frissességre és kipihentségre, egészséges külseje mentális és testi egységre utalt. Haja az elmúlt évtizedben szürkévé vált, dús, egyenes szálú, félhosszú frizuraként keretezte hosszúkás, markáns arcát, egészen megszelídítve azt.
- Drágám! Elnézést, de elmerültem a tanulmányban, amit a kitellusi kivonatokból készítek.
Arnay lecsusszant a székből, az alakváltásra képes nobi-bőr szinte elengedte őt. A férfi elé lépett, úgy helyezkedett, hogy az amúgy tágas parancsnoki hídon csak testközelben tudjanak elhaladni egymás mellett. Megállt vele szemben.
- Nincs gond, mi is elszunyókáltunk Dorral, amikor a hívás érkezett.
Arnay alig volt alacsonyabb a férfinél, így annak csak a fejét kellett megbillentenie a csókhoz, amit apró ajkára lehelt. Az emberekre jellemző gyenge szaglásával valamit megérzett a keveredő illatszerek és a grizóta markáns, fűszeres illatából, de nem tette szóvá. Brian, vagy Avcu talán pajkos megjegyzést tettek volna, de ő nem tartozott a tréfás kedvű emberek közé. Értette a viccet, de ritkán lehetett tőle hallani egyet is. Elméje telve volt a rengeteg adattal, ami munkájához tartozott és ez elég volt ahhoz, hogy kicsit mindig kívül tartsa a hétköznapok zűrös világán és a zavaros érzelmeken, indulatokon. Egyetlen érzelemben bízott, saját szerelmében Arnay iránt, amivel semmi sem szegülhet szembe és úgy érezte, hogy örökké tart majd.
- Innen átveszem, Drágám! - szinte kivétel nélkül 'Drágám'-nak szólította Arnaysht, aki úgy viselte ezt, mint a saját nevét, de csak tőle fogadta el.
- Menjetek át és ne feledkezzetek meg róla, hogy ma este együtt vacsorázunk a vendégeinkkel a fregattról! Amíg a Warkhason vannak, nem szeretném, ha kényszerűségnek éreznék az itt tartózkodást. Az emberek szeretik a közös étkezéseket. Legyen ez a mai ilyen, az is lehet, hogy holnap már el is válunk tőlük, ha sikerrel jártok. Ellenkező esetben 56 óra múlva elérjük a Norlát. Addig ránk vannak utalva.
A nő lelépett a hídról, a szokatlanul magas és széles nyílásnál megtorpant és játékosan hátra hajolva, fél-oldalazva visszafordult. Olyan grimaszt vágott, mint egy kamaszlány, felhúzta az orrát, mintha unalmas és utálatos dologról volna szó.
- George! A vacsora, ami számodra lehet dög uncsi lesz, univerzális idő szerint 18.00-kor kezdődik. Figyelj az időre, légy szíves, hogy ezzel is megtiszteljük őket!
Nem várt válaszra, inkább gyorsan kiszaladt az irányítóból, fel egyenesen a szemközt lebegő csigalépcsőn, ami a fedélközbe vezetett. A kihasználatlan személyzeti szállások és a nagykupola terem találhatók ott, ahol a csillagokra néző félgömb ablak alatt egy remek étkező lett kialakítva. A hajótest gyomrába mélyülő folyosó az üres lakrészekkel egységesen tartható az emberek számára kellemes hőmérsékleten. A nagykupola alatt is 20° Celsius körül volt, ám a világon egyedülálló rendszert igényelt ennek a résznek a búra összetétele miatti hűtése, a külső hőelvezetése. Ám a látvány és a hosszú asztalon felszolgálandó étkek és italok íz és illatvilága feledhetővé teheti a világűr fagyos hidegét s a napsugár forróságát is. Az, hogy ma este is így lesz-e, nem Arnayn múlott. Ő tudta, ezen a szinten tökéletes elhelyeznie a vendégeit.
Az igazi hideg ma sem odakintről, a titán és a többszörösen edzett acéllemezek eresztékein vagy a speciális hő visszaverő és hűtőrétegeken keresztül hatolt be a Warkhas belsejébe, hanem úgy hozták. Öntudatlan lelkekbe fagyott sikolyokkal, a több száz éves múltból újra felemelkedő és azonnal fenyegetni látszó hatalmasok árnyaival, melyeknek első mozdulataira gyenge, ostoba válaszul először emberi szokás szerint értetlenség és az ébredő félelem szülte ironikus tréfák leheltek észrevétlen dermesztő fagyot, amerre csak elhangzottak, a játékos hév helyett, amire valójában hivatottak.

(...)

Megjegyzések