Amíg az utolsó harang kondul - vers

Ezzel a korai versemmel kívánok nektek Kellemes Húsvéti Ünnepeket! A megváltás, a feltámadás, a remény ünnepén. :)

Balogh Krisztina:

Amíg az utolsó harang kondul


Alighogy éltem, még alig vagyok,
Kúsznak felém sötétlő viharok.
Boldogságra, szerelemre várok.
Kék tóban, aranyló napban fürdenék.
Szédítnek izzó vadregényes álmok.
Éltem illanó szappanbuborék.
Szivárványfényű fátyla égre száll,
Ilyen a szívem, ábrándos szegény,
Fátyolfelhők közt lenge tünemény...

Atomfelhők közt háború érik,
Fekete felhőn, lila árnyalat,
Ólomszegélye aranyban izzik,
Mondják: Nem kel fel már többé a nap!

Amíg az utolsó harang kondul,
Amíg egy árva cigány muzsikál,
Amíg a szív szerelemért koldul,
Amíg az utolsó óra lejár,
Amíg folyónkon lefolyik a víz,
Amíg szívünk másokért tud fájni,
Amíg az ember Istenében hisz,
Amíg szívünk tud szerelemre várni,
Amíg piros vér pezsdül ereinkben,
Amíg fehéren szakad ránk a hó,
Amíg virág nyit reményeinkben,
Amíg lesz kenyér, harapni való

Addig fog- hidd el-, élni a világ!
Hidd, hogy tavasz jő s nyílik új virág!
Addig bízzunk, hogy ránk tekint Isten
S rendet teremt agyunkban és szívünkben! 

Balatonfőkajár, 1991.

Kép:
Új remény
Artist: Balogh Krisztina


Megjegyzések