Könyvajánlót írnék- vagy valami ilyesmit.

Igen, ajánlót, vagy fülszöveget, vagy mit tudom én, mit írnék már, ha kész lenne teljesen a regényem, A hatalom ébredése- A cyselotok földjén. Valószínűleg mindent írnék és szinte bármit, mert lubickolnék a mámoros örömben, mint a részeg muslica a borban. Vagy valami hasonló, még nem döntöttem el, de csak azért, mert még mindig csak azt mondhatom nektek, hogy készülőben van az új regény. És igen, én is őrülten várom már!
Ha megrészegülve írnom kéne ma valamit róla, ilyen kis egyszerű gondolatom támadt. Tudjátok, csak azért született, mert furamód azt álmodtam ma kora hajnalban, hogy nyomdába került, de kértek egy írást a szerzőtől, vagyis tőlem, és ilyesmit küldtem be. Olvassátok szeretettel. :)

Kezdhetem például így: Ez a regény puszta kitaláció, fikció és nem tartalmaz történelmi, vagy más valóságos elemeket. Igaz, hogy itt-ott építkezik belőlük, hiszen köztudottan az élet írja a legjobb sztorikat. Szereplői is egytől egyig kitaláltak, az élet helyett sok emberismeretet és aktív pszichológiát értek meg, míg önálló életre keltek, amint a ”lapok fehér virága”* nyílt.

Ami valóban van a könyvben, az mese és fantasztikum, a sci-fi és a fantasy műfajok enyhén összemosható határán, jórészt nagyobbaknak, felnőtteknek; újszerű társadalmak és ezzel újszerű posztok, a saját kritikájukkal; háborús fenyegetettség; feszített tempójú kaland és izgalom; szerelem a maga gyönyörűségében és kiismerhetetlenségében, a gyakran vele járó őrjítő fájdalommal; napjainkban túltárgyalt és agyonhallgatott témákat is érintve.

A legfontosabb gondolatom a könyvről, hogy egyfajta sajátos szalutálásnak szánom a klasszikus sci-fi és fantasy írók előtt. Tehát aki valami ultramodernet keres benne (pl műszakit, vagy asztrofizikait), az nem biztos, hogy elégedetten fog felállni utána, bár más területen akad benne erős, egyedi ’találmány’.

A második legfontosabb, az ok, amiért sci-fi, fantasy keverék. Utaltam már rá, hogy a kettő egymás határán őgyeleg. Mégis a két műfaj különböző, ezért lényeges, hogy mást várnak az olvasók. Míg például a fantasy kedvelői általában szeretik a leíró részeket, vagy legalábbis a szépen körülírt dolgokat, tájakat, tárgyakat, hogy szinte már látjuk, és a kezünkbe vesszük azokat, addig a sci-fi olvasóknak már többnyire elég néven nevezni a dolgokat, utalni rájuk. A többi műfaj béli eltérésről ne is beszéljünk! Ezt kihívásnak és nem valami megmászhatatlan akadálynak tekintettem.

A harmadik, csak mert magyarok vagyunk és itt 3 az igazság. Aki olvassa, legyen óvatos, könnyen magával ragadja ez a könyv! Az olvasónak írtam.

A ráadás: Vigyázat! Varázslatot közvetít!

Balogh Krisztina

Az író

* Utalás a szerző egy korai versére az írásról, irodalomról.

Kárpótlásul, mivel még nem olvashatjátok az egészet, itt egy kész jelenet a regényből.