Mindenkinek gondot okoztam a tábortól a frontvonalon át, sőt, még azon túl is. A főtiszt miután ruhákat szerzett nekem, a fővárosba indított útnak, egy karavánnal, mely a frontra élelmet, visszafelé sebesülteket szállított.
Valahogy bántottam az emberek szemét. folyton folyvást fürkésztek a szárazföldiek, mintha látták volna rajtam Radgor nyomait. pedig nem láthatták. Az igazság az lehetett, hogy ilyen mélyen a háborús zónában nem találtak más túlélőt. Nekem pedig egynek kellett látszanom közülük. Ugyanolyannak tűntem, mint ők maguk, mint a Birodalomban élő emberek. Mégis megbámultak, némelyek leplezetlenül, mint a fiú, akivel egy szekéren utaztam.
Kese, magas, egykori molnárlegény volt. Széles, zsákhordó vállak, izmos karok és az az átható, világos szempár.
- Mit bámulsz? Nem láttál még leányt?- Fakadtam ki már az első órában.
- Deee...- szólt elnyújtott, tétova hangon, elkapva a pillantását rólam.- Láttam, csak...csak nem ilyet.
- Milyet?- Csattantam fel. Valójában azért nem hagytam békén, mert tisztázni akartam a hosszú út elején az erőviszonyokat.
A fiú ismét rám emelte szürke szemét és az enyémbe nézett. Kicsit gondolkodott, mielőtt megszólalt:
- Olyan hosszú a hajad, hogy majdnem rálépsz.
Elképedésemet nem bírtam palástolni, mondjuk nem is volt rá szükség.
- És?
- És fekete, mint a macskánk szőre otthon.
Elvigyorodtam. Szép kontraszt lehetett, ahogy kivillant hófehér fogsorom a fekete hajzuhatag keretezte, napbarnított arcomból. Majd hirtelen elkomolyodtam.
- Otthon...No és hol van az az otthon?
E kérdéssel magam alatt vágtam a fát, hiszen bármikor csapdába csalhat egy viszont kérdés, de úgy éreztem, megnyugtatná, ha beszélhetne magáról egy kicsit. Persze még mindig jobb róla beszélgetni, mint rólam, ebben biztos voltam, hiszen egy elszólás és végem, karóra kerül a fejem. Tartanom kellett magam minden legkisebb pontban is a betanult mesémhez. Ha éjjel álmomból egy vödör jeges tenger vízzel riasztanak fel, akkor is. Ez olyan nehéz volt, mint emberként érvényesülni ebben a varázslatokkal teli világban. Úgyhogy csendben vártam a fiú válaszát.
(...)
Ha tetszik ez a bejegyzés, kapcsolódót olvashatsz ide kattintva!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá: