Ki a tolvaj?

  Ki a tolvaj? 

  Azt hiszem, hogy mindent megnéztem Tarsisban, ahová egy magamfajtát beengednek. Igazából kezdtem is unni magam eléggé A vásáros bábosok a fővárosba tartottak. Nekem nem volt kedvem annyira eltávolodni a helytől, amit otthonnak nevezhetek, és valljuk csak meg, hogy azért, mert a Nemesi Játékok című előadásuk közti szünetben akrobatikus tornával szórakoztattam a nagyérdeműt, nem perkáltak túl jól. Pedig ha ott tartottam őket az emelkedett befejező részig, amiben tréfás ágyjelenet, meg élethű lefejezés is volt, akkor még csilingelt némi pénz a társulat kasszájában. De nekem abból sem osztottak vissza, úgyhogy könnyek nélkül váltam el tőlük, a tarsisi előadássorozat után. Mosolyogva integettem az egyik kezemmel, a másikban meglapogatva a tulajdonos asszony fél pár ékköves fülbevalóját. Ezzel egyenlített a hézagos számla.  Majd csináltat egy másolatot a párjáról, ha akar. Nekem meg volt pár napra a betevőm. A nagyvárosban drága megélni. Sajna, eddig tartott a pénzem. 

  Átutazó mutatványosok kellették magukat a piac végében. Láttam a műsorukba kell egy kis izgalom, ráadásul délre tartanak. Beszéltem velük és megnézték, mit tudok. Ma elmegyek velük, már pakolnak a piac mellett a szekerekre. Én meg szétnézek valami útravalóért.

  Szörnyű a tömeg, de zsebelésre alkalmas, pont meglátok egy olyan uraságformát, amikor valaki elkapja a karomat. Mondhatom, megállt az ütőm, pedig igazán nem láthatott, mert itt nem tettem semmit.

  - Mit akarsz? Vedd le rólam a kezed!- Teljes felháborodásomban haragosan rántottam egyet magamon. Az alakra pislantva alább vettem az arcomból: egy elf fiú volt az, kicsit nagyobb nálam. Egy kalapdobozt szorongatott. 

  Így válaszolt:

  - A tanműhelybe kell mennem, de most jött futárral a csomagom. A mesterem kidob, ha ezzel állítok be. Nem kedveli az efféle emberi kellékeket... Adok 2 darnát, ha megőrzöd nekem. Fél óra múlva itt vagyok érte a cukorka árus sátránál. Jó?

  - Csak ha egyet adsz most előre. 

  Az elf izgatottan bólintott, el sem mosolyodott. Szétnézett, a kezembe nyomott 1 pénzt, meg a dobozkát, aztán átvágott a tömegen és eltűnt a szemem elől.

  Ismertem ezt a fajta tekintetet, ahogy megugrott... Vaj van a hegyes kis füle mögött. Jobbnak láttam odább ódalogni, levettem a mellényem, de nem fért alá a cucc. Na mindegy, csak félóra lesz... az a baj, hogy ez a hely nem jó az eltűnéshez. 

  Egy kofa sátra mellett belelestem a dobozba. Valami rúnajeles, színes botocskák, vagy csontok voltak benne. Pff...varázstudónak lehet értékes, én pár darnánál nem tudnám feljebb verni az árát. Na mindegy, megvárom a huncut elfet, aki talán más népek mágiájával mesterkedik.

  Alighogy letelepedtem ott helyben, dobogó léptek és ingerült férfihang ütött meg.

  Mire felocsúdtam ott magasodott felettem egy uraság.

  - Szóval nálad van? Te loptad el?- Mordult dühösen.

 - Miről beszél uraságod?- Máris tápászkodnék fel a földről, de megelőzött. Megfogta a két karomat és felrántott. Na nem szeretem ám az ilyen erőfitogtatást. Szipogok kicsit az orrommal s összeszorított szemmel kiálltok:

  - Á! Miért? Eresszen el! Ez fáj! Ne bántson Uram! 

 Ahogy zavartan elenged, körbepillant. A szaporodó publikumot ezzel mellém is állította. Lehajoltam gyorsan a dobozért. ~ Remélem, nem valami varázsló...~ Fordult meg a fejemben. A tömegben nem láttam a fiút, miközben leporoltam a dobozt. 

  - Honnan szedted ezt a dobozt? Azonnal mond meg!- Váltott szelídebb hangnemet a férfi.

 - Ez ...egy kalapdoboz! - Vágtam ki egy elbűvölő mosoly kíséretében. Hogy hiteles legyek, felé nyújtottam. Ha érte nyúlna... 

  Nos, rögvest kapott utána. én meg ijedten, mintha az iménti atrocitástól tartanék, kicsit oldalt ugrottam, ő meg kissé megbillent. Majd ismét felém kapott, de most is csak levegőt markolt, mert derékból elhajoltam előle. Vicces lehetett, mert többen felnevettek köröttünk.

  A férfi haragos lett és vörösödött. 

  - Mutasd, mert olyat teszek, hogy én is megbánom!

  Na ezt már nem akartam tudni, mit tenne. Álltam, mint a cövek. 

  - Itt van, uram!- Szóltam bűnbánó halkan.

 Amikor sóhajtva felém hajolt ismét, akkor feldobtam az árus sátrára a dobozt. A népek felbolydulva nevettek s lökdösték egymást, hogy jobban lássák a mulatságot. A fickó lendületet vett, hogy pofon vágjon, amit meg is érdemeltem, de ekkor beleharaptam a kezébe rendesen. Mondom, utálom ha bántanak. Pláne, kisebb vagyok!

  Történetesen egy fasor kezdődött itt. Mire kettőt pislantottak egy benyúló ágról horgásztam el az ágaskodók elől a csomagot. Ágról-ágra ugrálva, nagy előnnyel hagytam el a piacot.

  Messziről még hallottam, hogy 'Kapják el!' 'Tolvaj!' .

  Hamarosan azonban egy szekérbe' aludtam jóízűen a mutatványosokkal, akik kicsit közelebb visznek egy furcsa mágushoz, aki sose durva velem, és akkor tapsol, meg akkor nevet, amikor annak ideje van. 

Nem tudom, meddig megyek ezzel a szedett-vedett társasággal, attól függ, hogyan muzsikálnak. Remélem, Dél-Nyugatra jutok mielőbb, s mágus barátom örülni fog a szuvenírnek. Ha hasznát látja, akkor biztosan.