Egy izgalmas nap

  Mitől vagyok izgatott?

  Régóta vártam ezt a napot! A tanfolyamot, ami elkezdődött, és a véletlenül éppen kapóra jövő szabadidőt! Most olyan divatos megállni a helyzet miatt, de én inkább örülök. Mert eddig nekem sok jót is hozott az életembe, sőt a családom életébe is a maradj otthon, a dolgozz otthonról, és egyáltalán… Kicsit összébb hozott minket a nagy lányaimmal ez az időszak. Olyan régóta tervezett tevékenységekre szólítottak meg az ismerőseim, amiket évekkel későbbre terveztem csupán, és márciustól egyszerűen segítenem kellett a szintén otthon ragadt alkotóknak, ezért össze kellett raknom az anyagaimat, a jegyzeteimet, és csinálnom.

  Olyan extra időt és lehetőséget kaptam, hogy a tapasztalataimat is rögtön le tudom írni és rendszerezni, beleilleszteni a rendszerembe.

  Hosszú idő óta végre tényleg olyasmit alkothatok így, amivel segítek másoknak az alkotásban, és az alkotói életvitelüket segítő rendszerben. A helyzet pedig az, hogy a sok hála áradása felém, és a megnövekedett igény még újabb, kézzelfoghatóbb anyagok elkészítésére és továbbadására sarkall. És végre a megfelelő tanításokon vehetek részt, egyszerűen minimálisan számít az idő. Pedig számomra a két gyermekét egyedül nevelő anyaként, még főállásban toporgó pedagógusként, csak az számított korábban, hogy mikor lesz az egy hónapos nyári szünet, esetleg a hétvége, bár azok maximum vissza és előre tekintésre adtak okot. Most olyan trénerektől kapok segítséget, akik maguk is végigmentek hasonlókon, mint én. Végül mégis meghozták a döntést, a teljeset, mert dönteni úgy lehet, hogy tényleg, teljesen elhatározod magad, veszel egy nagy levegőt, és csinálod. És ehhez kaphatok rendszereket, eszközöket és módszereket. Kaptam is ezekben az elmúlt hetekben, amikor alig érzékeltem a környezetem reakcióit a megváltozott életvitelünkre. Igyekszem maximálisan kiaknázni ezt a lehetőséget. Mert igen, nekem lehetőség. Lehetőség a családomnak is. És igyekszem megmutatni ezt a tisztelt többieknek. És most végre felkerül az I-re a pont.

  Rita izgalmas és érdekfeszítő tanfolyamain még talán csak kétszer sikerült az első, meghirdetett időpontban részt vennem. Egyszer offline, egyszer meg online. Pedig együtt a többiekkel részt venni rajtuk különleges ereje van. Már csak a csapat miatt is! Tapasztaltam, tudom. Ezért nagyon izgatott voltam a napokban, amikor kis szünetet tartottam a tanulásban, hogy befogadóbb lehessek. Alig vártam, hogy reggel legyen. Annyira, hogy az éjjelt is eltusoltam, jó korán lefeküdtem tegnap, és jó korán fel is ébredtem. igaz, hogy ma volt már, mégis bőven aludhattam volna még. Ismered ezt? Amikor úgy vársz valamire, mintha életed legmeghatározóbb élménye volna? Mint az esküvőd, vagy az első randid? Valahogy így történt, hogy hajnali fél négykor már az író-olvasós csoportomnak fogalmaztam posztokat, és ahogy végeztem, már lestem is az emailfiókomat, hátha korán reggel már küldi is a rendszer az infokat. Aztán végül is a kiskutyám elterelt, hálásan csillogó szemmel vette birtokba az udvart, és olyan jót játszottunk, hogy valahogy elbóbiskoltam utána egy jó fél órát, pedig ritkán alszom napközben. Na jó, mentségemre legyen mondva, hogy még reggel 7 sem volt, amikor már fel is ébredtem.

  És nem, igyekeztem nem megnézni az email-ek jelzéseit. Igyekeztem mással elfoglalni magam. A reggeli kávém rituáléja és a könnyű, de energiadús reggeli készítése és magamévá tevése maradt a fókuszomban. És azután ébredezett körülöttem az élet, madárkák vircsaftja ismétlődött, a kutyus érdeklődött fesztelen a dolgaim iránt, olyanok iránt is, amik nem igazán rá tartoznak, és felkeltek a gyerekeim. Persze egyenként, hogy csak velük foglalkozhassak. És én örömmel szolgáltam ki őket egymás után, és egyengettem a napjuk fonalát, valami elfogadható kalandra.

  És milyen az élet, hajszál pontosan akkor nyitottam meg a laptopot, amikor elkezdődött a regisztráció. Pedig az értesítésekre rá sem pillantottam. Mit kívánsz? Alkotást? Tudatosságot? Ez is az volt. egyszerűen tök nyugiban tudtam, hogy most kell fellépnem a netre.

  Teremtő Írás! Tudatosság és tervezés… Ízlelgetve formáztam a szavakat. Nyitott voltam és érdeklődve fordultam a leckéhez és a tennivalóhoz. A feladat pedig újfent meggyőzött. Hahó! Köszönöm Istenem, hogy itt lehetek és kiaknázhatom szépen mindazt, amit adsz! Hálás vagyok! Hihetetlenül hálás vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, ami igazán én vagyok. Ami olyan mélyről jön belőlem, mint a sziklából felbugyogó ér vize, ami aztán patakká, majd folyóvá duzzad, hogy táplálhassa a nagy tavakat, majd a tengereket és az óceánokat. Valahogy úgy, mint ahogy ez az írás is táplálja a mindenséget, a kiáramlásokat.

Köszönöm Uram!