„Szeretek elrugaszkodni a földtől” - Mesebeli beszélgetés Csete Dóra meseíróval -

„Szeretek elrugaszkodni a földtől”

- Mesebeli beszélgetés Csete Dóra meseíróval -

 

 

  Csete Dóra meseíróval készítettem interjút, akinek a napokban jelenik meg az első mesekönyve a Lillen a tünde, amelyet egy tásszerzővel közösen írt.  

  Pécsen él, egy kislány büszke anyukája, aki még tanulja az élet nagy dolgait. Magyar szakos tanítóként végzett a szekszárdi főiskolán, ebből kifolyólag is szeret gyerekekkel foglalkozni.

 

  A mese, mint műfaj mindig is érdekelt?

 

  Szeretek néha elrugaszkodni a földi dolgoktól, és szárnyalni a fantázia birodalmában.

 

  Mesét írni viszont, 2019 végén kezdtem el, egy mesenaptár kapcsán, ahol pozitív visszajelzéseket kaptam, így folytattam a kihívást.

Az egyik legnehezebb műfajnak gondolom, mivel itt nagyon sok dologra kell figyelni az írás közben. Azonban azt gondolom, hogy ha az emberben benne él a gyermeki mivolta később is, és azt megfelelően tovább tudja adni, akkor nagyszerű meseíró válhat belőle. A mesében szerepelni kell, fogni a főhős kezét és végig vezetni, tanítani a történet, élet útján.

 

  Mesélj még kicsit magadról! Hogy jött az ötlet, hogy írni kezdj?

  Egészen általános iskola ötödik osztályára vezethető vissza. Nagyon kedves gyerekkori barátnőm és egyben osztálytársam is volt, ő kezdett el írogatni történeteket, és csak én olvashattam el. Aztán jött az ötlet írjak én is, így írtunk egymásnak. Nagyon élveztem minden reggel úgy köszöntöttük egymást: „Na írtál este? Megnézhetem?” Ezek után természetesen nem maradt abba. Ahogy idősebb lettem, elkezdtek a versek és a novellák is érdekelni.

 

  Főiskolás koromban írtam verseket és pár rövidebb novellát. Nyilván ezek még csak kezdetlegesek voltak, de a barátnőimnek tetszettek. Aztán tanító néni lévén jobban megismerkedtem a mese műfajával, írtam is kettő mesét egy mese naptárba, és innentől kezdve nem volt megállás! Magával ragadnak a mesék és szeretek a gyerekeknek írni.

 

  Mit jelent számodra a művészet, és az, hogy író vagy?

 

  Egészen kicsi korom óta jelen van az életemben a művészet. 5 éves koromban elkezdtem járni Ritmikus Sport Gimnasztikára. 6 évig csináltam, sajnos soha nem voltam annyira hajlékony, mint amit kívánt ez a sport. Számomra ez is egyfajta művészet, ahogy a zenére, ütemre, simulékonyan kell mozogni, ráadásul egy eszközt is használva (labda, szalag, buzogány). Ez megadta az alapot a zenéhez. 12 évet jártam zeneiskolába, fuvolát tanultam. Nagyon szerettem, mai napig előveszem, de inkább csak hobbi szinten. A rajz és a festészet is érdekel, bárcsak előbb rájöttem volna erre- tipikus én! Szóval, azt mondják, hogy ebben sem vagyok rossz, de ez is csak hobbi.

 

  Az írás az abszolút favorit! Eddig ez is egy hobbi volt, de ebben az évben ez kezd megváltozni. Itt találtam meg azt, ami eddig hiányzott, mint egy kirakós darabja. Örömmel tölt el, ha írhatok.

 

  Szerinted mit adhatsz íróként az embereknek, a gyerekeknek?

 

  Azt gondolom, hogy minden ember képes valamit adni egy másik embernek. Ki így, ki úgy. Én a meséket adom a gyerekeknek, ezáltal próbálom őket helyes úton tartani, tanulásra, tudásra és megértésre ösztönözni.

 

  Kire nézel fel, van-e kedvenc idézeted, amit megosztanál az olvasókkal?

 

  Sok mindenkire felnézek. Talán minden művészeti ágon van valaki. Talán, ha valaki ki kéne emelni az Gryllus Vilmos lenne. Nagyon szeretem a gyermek dalait, fantasztikus szövegeket ír és hozzá dallamot, emellett gitározik és még előadó is.

 

  A kedvenc idézetem Az angol beteg című film végén a női főszereplő monológja. A legszebb film, amit életemben láttam:

  

"Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben...vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap. Sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre és a levélírásra. Meghalunk! Meghalunk, meghalunk…telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang. Szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének! Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak...! Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába...ez minden vágyam...sétálni veled, és a barátokkal, egy ilyen helyen, egy térkép nélküli földön. A tűz kialudt már, most így írok, sötétben!" (Részlet: Az angol beteg című filmből)

  Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásod alatt?

  A kislányomra. Ő a legnagyobb ajándék a földön. Mellette pedig, a hamarosan megjelenő első mesekönyvemre, amit együtt írtunk Kőszegi-Arbeiter Anitával. Lillen, a tünde a címe. 2020. Június 30.-án jön ki a nyomdából, és Július 5.-én lesz online bemutatója. Facebook esemény is van a könyv címével. Mindenkit szeretettel várunk.

 

  Ez tehát a napokban lesz várható. Hogyan jelenik meg ez az első könyved?

 

  Az már említettem, hogy most fog megjelenni. Ezt magánkiadásban hoztuk létre, mivel én tényleg kezdő vagyok ezen a téren, jobban meg szerettem volna ismerkedni a dolgok menetét. Mindenkivel, akivel együtt dolgoztunk a mesekönyvön, volt alkalmam chaten beszélgetni egy picit a munkafolyamatok előtt. Nagyon nagy élmény volt ez is!

  Mit tanácsolnál első könyvüket íróknak, és egyáltalán az íróknak írással és könyvkiadással kapcsolatosan? Van valami a tapasztalatod szerint, amire nagyon figyeljenek oda?

  Első sorban azt tanácsolom, hogy soha ne adják fel! Ha máshogy nem megy merjenek belevágni a magánkiadásba. Tényleg nagy utazás, tele örömmel és sok ismerőssel. A másik, hogy nagyon figyeljenek minden kritikára, akár jó, akár kevésbé, de rengeteget lehet tanulni belőle. Amire még érdemes odafigyelni, hogy minél több ismerőst gyűjtsenek, itt gondolok, szerkesztőkre, tördelőkre, korrektorokra, mert magánkiadásnál bizony nem mindegy, hogy ki milyen áron dolgozik. Lehessen eldönteni, hogy kivel, mennyiért, milyen színvonalon szeretnénk dolgozni.

 

  Mi az, ami inspirál, motivál a mindennapokban és ebben a munkában?

  Nagyon sok minden! Egészen apró dolgoknak tudok örülni. Egy mosolynak, egy pillangónak, egy szép virágnak, és máris jön az ötlet, az ihlet.

  Mi okoz neked boldogságot?

  

Első sorban az, ha a kislányom boldog. Ha látom, hogy elégedett és mosolyog, akkor én is jól érzem magam. Az is jó érzés, ha látom, hogy másoknak tetszik, amit csinálok. Örülök a dicsérő szónak, nagyon motiváló tud lenni.

  Mik a további céljaid a jövőben, amiket megosztanál az olvasókkal?

 

  Szeretnénk közösen Anitával majd egy folytatást Lillennek. Ez az egyik cél. Szeretnék majd én is írni egy különálló mesekönyvet. Vannak ötleteim, de először most a meglévő, hamarosan megjelenő könyvre koncentrálok.

A gyerekek ide kattintva ismerkedhetnek meg Lillennel és velem a Facebookon.

  Nagyon szépen köszönöm az interjút, Dóra! Sok örömet kívánok neked ugyanúgy az első könyvedhez, mint az íráshoz!

Kedves olvasó!

A következő cikk címekre kattints, ha szeretnéd elolvasni a hozzá tartozó írást a blogon:

Őszi kincsek - mese

Mesél a bagoly - Adventi történetek 2. Mese nagyobbaknak és mesés szívű felnőtteknek

5+1 szempont, ha író vagy, hogy könnyebben rád találjanak a könyved leendő olvasói.

Könyvet írnék, de valami visszatart - Megint az írói válságról; de válság ez egyáltalán?


Segítség neked!