De miért fáj? - A lelki, szellemi és gondolati átalakulásról -

 

De miért fáj?

- A lelki, szellemi és gondolati átalakulásról -

 

  Tegnap megtalált egy kérdés a fészbukon, egy testedzésbe kezdett kedves ismerősömtől:

„Te hogy állsz az életmódváltással?

  Mi jut eszedbe erről a szóról? Beszéljük meg...”

  Persze, nem állhattam meg és válaszoltam, de gondoltam, hogy írok nektek is erről, hiszen pont benne vagyok magam is. Bár nagyrészt más jellegű életmódváltásban vagyok, de azért egészében bizony érinti a testet, hiszen a lelki, a szellemi, mármint a gondolati és a spirituális életemről van szó, aminek pedig a helye, ha úgy tetszik bibliai megfogalmazásban a temploma a testem.

  A válaszom a fenti kérdésre nemes egyszerűséggel kibuggyant belőlem, ahogy egy hegyi patak utat talál az évezredek óta keményen álló sziklák között. Hogy mi jut eszembe? Benne vagyok keményen, és fáj, rohadtul bánt, de hihetetlenül energetizál, és így a vajúdáshoz tudnám hasonlítani (kedves anyukák impulzívabb együttérzési előnyben vagytok).

  Jött a további kérdés, mert felkeltettem valakinek az érdeklődését. Vajon mi fáj benne?

  Na, ezen már elgondolkoztam.

  Egy olyan belső átalakuláson megyek keresztül - épp mostantól egy hozzáértő, coach segítséggel, amely egészen beláthatatlan mélységekbe váj belém, és ahol problémát észlel, ott bizony nem mindig "csak" kellemetlen, hanem sokkal több annál. Ahogy például egy testedzés fizikailag lehet fájdalmas, bár ezt egy test edző, biztosan nálam jobban kifejtheti. Amikor múlt héten a kedves szakértővel egyeztettünk az egyéni programról, és rámutatott a belső folyamatokra, én a vajúdáshoz hasonlítottam. Mivel már valójában, no, nem teljesen magától, de a szakértő segítőm nélkül el is kezdődött, így mélyen átérzem.

  Egyébként nem tudom, te hogy vagy vele, de józan paraszti ésszel valami újnak a születéshez valami réginek el kell pusztulnia, tágulnia kell az újnak készülő helynek is, ami bizony nagyon tud fájni. Szerintem sokan fel is adják ennek az elején, még jóval korábbi időszakban, mint ahol én járok...

  Én meg most pusztán félek, nem is kicsit, még nem érzem azt, hogy biztonságos a hajóm fedélzetén, a viharokban ingadozik a kapitány rajta, vagyis én. De ha a fene fenét eszik is, végig kell csinálnom, ha már belevágtam! Nem tudom, hogyan, de most már itt a segítség és mától "lobogni fog a hajam", hogy őt idézzem. Azt hiszem, ő lesz a bábaasszony. Bármi, bárki, bármilyen új személyiség is fog megszületni, végül elmondhatjuk, hogy ő bábáskodott felette.

  Ez az „új személyiség” kifejezés meglehet, hogy ijesztő, de hidd el, csak annyira, mint a fenti kérdezőnek az új teste, ami ugye, lássuk be, meg volt már neki, csak le kellett olvasztani róla a helytelen életmód okozta esetleges védő párnácskákat, és erre a lecsupaszított, valószínűleg érzékeny alapra, ráépíteni, amit csak lehet, mint izmokat. Nahát, ez az új is az ő teste, csak egyfajta cefet megerőltető, és valószínűleg testileg és lelkileg fájdalmas módon újjászületett. Valami hasonlót képzeljünk most el, egy szinte láthatatlan folyamat során, ami lehámozza rólad a külsőségeket, maszkokat, egyéb álcákat, és rákényszerít, hogy kidobd a régi, már szükségtelen belső dolgaidat. Csak jelzem, hogy ezekkel együtt hatsz a fizikailag megfogható környezetedre is, és így ugye nem meglepő, hogy saját magadon dolgozva kidobod a felesleges dolgokat, esetenként még a fejlődésedet nem kísérő, nem segítő személyeket is elhagyod közben. Ezzel csinálsz helyet az újnak, vagyis a régi, állandó, valódi én-alapokra ráépítheted a szükséges, fontos új dolgokat. Így önmagadat nyerheted meg, méghozzá egy jobb formában.

  Hát látod, ezért fáj, mert a kipárnázott kalodádat lebontod, hogy hozzáférj az erős, saját mélységeidben rejlő alapjaidra, hogy te önmagad maradhass közben, mégis olyan újdonságokat kaphass, amik valóban téged szolgálhatnak ezután.

 Erről az útról, amennyire bírok, és amikor képes leszek rá, majd beszámolok, megígérem neked. És megígérem azt is, immár saját magamnak a szeretteimnek és a követőimnek, így most neked is, hogy megteszem az első, megfelelő irányba tartó lépéseket.

  Szerintem fogsz olvasni tőlem ebből fakadó visszás, kissé érzelmes, talán együttérzést ébresztő beszámolókat, de remélem, mindegyikben lesz legalább egy mondat, ami ösztönöz, ami magával ragad, vagy legalább elgondolkodtat a saját életedet érintő változásokról. mert mindannyian változunk, ez kétségtelen. Neked innen melyik ez a mondat?

  Tudod, némelyikünk egészen mélyre zuhant, egy gödörből kell kimásznia, vagy autó gázolta el, mint engem néhány hete (Nyugi, túléltem, látod!), hogy mindenképpen meg kelljen állnunk, és végig gondoljuk az életünket, hogy lássuk a fényt, hogy rátalálhassunk a saját megoldásainkra, és döntést kelljen hoznunk, még ha fájdalmas is. Ha nem hozzuk meg, még jobban fog fájni, elárulom. Hiszen, minden összefügg mindennel, de erről majd máskor írok. Vajon neked mi a megoldásod?

További inspiráló, elgondolkodtató írásokat, esszéket találhatsz a következő linkeken:

Mi Történik velünk? - Családok régen és ma 1. rész - esszé

Van Thomas után - esszé - Reflexió, gondolatok az autizmus világnapja alkalmából

Légy az, aki csak akarsz - novella gyermekemnek

5+1 szempont, ha író vagy, hogy könnyebben rád találjanak a könyved leendő olvasóid