Néha úgy segít
A lábaim előtt,
mint a kavics gurul,
az arcomról pedig
cseppenként lehull
mind az a fájdalom,
mi bennem összegyűlt
félelemmel szőni
tele a jeges űrt.
Mi történt?
Mit tettél ma?
Ültettél tán magot?
Jó föld várta?
Megöntözted?
Mint a földművelő?
Vagy elhajítottad,
Hátha így is kinő?
Az egyetlen igazság
maga a szeretet.
Ha beragyogja
egész életed,
Megjönnek tőle
az egyszerű szavak,
de néha úgy segít,
hogy magadra hagy.
Elvesz, majd visszaad,
hogy éld meg, könnyű vagy.
...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá: