Újévi ölelés - szonett 2020 bizarr margójára - vers

 Balogh Krisztina:

Újévi ölelés 
-szonett 2020 bizarr margójára-

Mélyül a csend. Egy édes ölelésre
sóvárog a szívem, s ti tiszta csillagok
beleszakadok szerelmes igézetébe,
oly távoli, dermedt fénypontok vagytok.

A kihülő, messzi napok fénye még
semmissé téve küzd a sötétséggel.
A láthatáron a derengésbe ég,
nem kínálva a hajnalt elég vérrel.

Deret fest, végigsimít a falakon
még utószor a tavalyi félelem,
jégujjaival dobolva hanyagon.

Magabiztosan nem fél, hogy elhagyom.
Félmosollyal hűs ajkamon reszketek,
s a borús reggelt csodává karolom.



Megjegyzések