A Fekete Eső - Avagy miért tart ott a Galaxis(om), ahol tart?



Ez a részlet a készülő könyvemből, A cyselotok földjéből most igen inspiráló számomra . :) 

...

  Erlon lélegzetvisszafojtva nézte anyja fekete testét, a Shanla távoli holdjairól visszaverődő fényben csillogó pikkelyeit. Olyannak látta, mint egy szobrot, ami csak ennyi életjelet mutat. Ragyogó csillámok törnek meg testén. Nem morran, nem is emelkedik a mellkasa fel-alá. Más cyselot nőstényekhez képest a feketék aprók voltak. Törékenynek látszott. Erlon egy percig se hite ezt a harmadik legnagyobb kolónia fejéről.
  – Anyám!- Kezdte a fiú a saját maga számára is meglepően határozottan.- Milyen érzés tündéreket temetni? Szinte angyali hatalmasok voltak...
  – Tévedsz, fiam! Nem voltak. Őket csak felsőbb hatalom ölheti meg.
  – De...a Fekete Eső??? A cyselot leghatalmasabb sötét mágusának a varázslata volt.
  – A Fekete Esővel teljessé tettük a fényt. Megkaptuk mellé az árnyékot is. Ezzel kezdődött a rejtett tudás. Az elpusztította az otthonukat, meggyengítette őket és az őseik megcsonkítva fekszenek a földjük mélyén.
  – Hogyan?
  – Főméltóságú Sötétsége, Torinda jóvoltából. Egyedül ő bírt a Fekete Eső teljességével. Szárnyuktól megfosztva a hatalmukat elvesztették a tündék ősi vezérei. A cyselot külön erre szolgáló varázsló köre tartja őket sírban...
  – De hiszen azt tartják az öregek, hogy a tündék a világukkal az egész Galaxist tartják életben! Mi van a világukkal?- Megpróbálta megrökönyödését palástolni, de indulatai elleplezésében még nem volt elég jó. Anyja biztosan csak tettette, hogy észre sem veszi. Valamiért egyszerűen figyelmen kívül hagyta.
  – Ó! Hát azóta mi, cyselotok virágoztatjuk. A Galaxis maga az, gyermekem.- Rinha lustán elnyújtózott a sötét bazalt sziklán és az est szinte eggyé varázsolta feketeségüket. Az utolsó mondatnál kinyújtotta hosszú nyakát a köveken.- Ebből is látod, hogy mi vagyunk a világ urai.
  – Akkor most mi vagyunk a felelősek, anyám!
 Hát ezért tart ott a Galaxis, ahol tart. Megkaptuk a titkos tudást, a lázadók tudását és nem tudjuk használni. Ezt már csak gondolatban fűzte hozzá Erlon, nem volt bátorsága kimondani.
  Lánytestvérei után született, közvetlenül a Nagy Galaxisi Háború előtt. Egyetlen fiúgyermek lévén annak is örült, hogy egyáltalán tanítja őt az anyja. Azt se tudta eldönteni, melyik lenne rosszabb: ha fennhangon kimondva haragot ébresztene a nyilvánvalóval anyjában, vagy ha Rinha inkább személyes sértésnek venné. Sorsát mindörökre megpecsételné, saját életét törné derékba efféle meggondolatlansággal, mert a cyselot kolóniákból nincs kiűzetés. A cyselot kolóniákban börtönök sincsenek.
  
Erlon, a Hallgatag most a trónokkal szemben ült az Ítélet Völgyébe kanyarodó sziklaperem egy keskeny csipkéjén. Méretei szembetűnővé tették, mint a császári trónt a kísérteties fényárnyék játék, amelyben állt. A fekete cycelotok kis termetéhez képest a hím magas, erős és izmos volt, majdnem a vörösek testével vetekedett az övé.
Múltról és jelenről elmélkedett. Összefüggéseket keresett. Komoly arca kifürkészhetetlenül rejtette érzelmeit. Mióta a trónok üresen álltak, a vágyait is megtanulta ugyanilyen mélyen elfedni. Gondolatai pedig határtalanul szárnyaltak, ahogy az emlékei között kutatott. Lassan egy órája ült ott mozdulatlanul és a császárság idejére emlékezett. A rendre, amit véleménye szerint Karashan vaskezű uralkodása csak úgy teremthetett, hogy minden cyselot rendeletet és ítéletet az Isteni Törvények alá rendelt. Végső soron ez okozhatta Minden Cyselotok Urának a halálát. Minden más hiedelemmel ellentétben, Erlon biztos volt benne, hogy a saját népe ölette meg, mert gyengeségnek vélték az Istenek Ítéletével szembeni meghajlását. Pedig ha élni hagyják, elsimulhattak volna az ellentétek és csitult volna a harag izzása a szívekben. Ha élni hagyják, a cyselot faj most nem a kihalás felé menetelne, hanem talán már ott tartanának, hogy rájöjjenek, a Galaxist csak összefogással menthetik meg, és ez az összefogás a Rejtett Népet is fel kell élessze valahogy. Az Ősi Nevek ismeretét megszerezve rájött, hogy a magtalanságnál is sokkal nagyobb árat fizetnek azért, mert a tündéket a földjük mélyén tartják fogva. Az ősi tündék felelősek az életért és a körforgásért az egész Galaxisban, biológiai értelemben ugyanúgy, mint szellemileg.
Az erózió az évszázadok alatt kiszélesítette a Trónok Termének nyílását, megcsipkézte, s az, mint egy ritkafogú cyselot száj ásított a hegyre. Árnyékai között mozduló cyselot hatalmasságok mellől, Shanla Próbája utáni ünnep emlékéből, lassan visszatalált a nagy hím a valóságba.
Megpróbálta még elképzelni, milyen lehetne egy olyan kor, mely újra éleszti a világot, de erre a játékra most képtelen volt, mint mindig, amikor előre tolakodott elméjében a kétség, hogy vajon anyjának mi lehet a terve azzal, hogy őt szinte minden tudásra megtaníttatta és évszázadokig ragaszkodott hozzá, hogy heti háromszor vele töltsön egy egész napot, amikor saját tapasztalatait osztotta meg vele és véleményt is cseréltek a világ dolgairól. Erlon szabadon kérdezhetett tőle, bár a legfontosabbat, hogy a tündékkel sorvad a Galaxis, csak körüljárni merte. Mégis vajon miért nevelte ilyen körültekintően őt Shanla egy olyan kolóniában, ahol egyetlen egy családban sem volt hím a vezér?

Erlon a csend szokását vette fel emiatt és tudatlanságában rendszerint figyelt és mindig mérlegelt. Tettei hivalkodástól mentesek maradtak, alázata felhívta magára a bölcsebbek figyelmét is, nem csak azokét, kik félreértették magatartását és meghunyászkodásnak, belenyugvásnak vélték. A bölcsebbek észrevehették, hogy Erlon cseppet sem volt megalkuvó, inkább rendkívül óvatos. Minél nagyobb tudást halmozott fel híres tanítóitól a világról, annál óvatosabb. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá: