Gyere ülj le! Mesélek...Hol volt...
Képzelj el egy kétkarú, spirál galaxist elég távol ahhoz, hogy különleges és ismeretlen legyen, de elég közel, hogy elérhető legyen az embereknek. Akik valami csodás úton el is érik azt, mert rákényszerülnek. Képzeld tovább, hogy a Föld meghalt és új hazát találnak ott. Több élő bolygóval, több eleven fajjal.
Eddig ismerősnek tűnik? Vagy legalábbis álmodtál már ilyesmiről?
Akkor most képzelj el egy sokoldalú fantasy-faery társadalmat, ahol a mágia már nem elsődleges, a népekről, a fajokról, a társadalmakról, a politikáról, az eszközökről csak apránként derül ki, hogy mik is valójában. Ahogy az is, hogy kinek mi a valódi célja s mire képes annak eléréséért.
Napjainkban több száz esztendővel vagyunk a Nagy Galaxisi Háború után, melyet az új hazát kereső humanoid népekkel vívott az uralkodó, ragadozó faj. A rövid harcok felsőbb, isteni hatalom kényszere miatt maradtak félbe. Máskülönben egyértelmű lett volna a győzelem. Ma a béke és az egység gyenge lábakon inog. A hatalmasságok talán nem is olyan veszélyesek. De akkor kik azok valójában? Kik irányítanak?
Vajon a technika mellett visszanyerheti-e a mágia az erejét s a létjogosultságát? Háború lesz? Valós-e a látható fenyegetettség? Netán valami ismeretlen, elképzelhetetlen gonoszság van ébredőben, amit senki se sejt? Olyan helyről érkezik támadás, amire nem számítunk?
Ez a történet történelmi mesékkel fűszerezve beszél a hatalom ébredéséről, amiről egészében szól. Alapjaiban fordítva ki ezt az amúgy sem egyszerű fantasy világot, olyan finom érzékenységgel, hogy könnyedén a kalandvágyó, az álmatlanul hánykolódó, vagy épp szerelmes hőseihez csatlakozzunk. Az egyszerű, és a nagy hatalmú emberekhez. A saját törvények szerint élő harcos kalózokhoz. Az agyhullámokkal kommunikáló, magasabb szellemi szinten lévő lényekhez. A sokarcú, nyers erejű népekhez. A titokzatos alakváltó, varázserejű nagyragadozókhoz, akik korábban is uralták a galaxist, és kikről alig tudunk valamit. És a természet misztikus lényeihez, akiktől az egység, egyensúly vagy éppen a világ virágzása függ, a letűnt tündékhez.
Hát erről szól alakuló regényem.
Képzelj el egy kétkarú, spirál galaxist elég távol ahhoz, hogy különleges és ismeretlen legyen, de elég közel, hogy elérhető legyen az embereknek. Akik valami csodás úton el is érik azt, mert rákényszerülnek. Képzeld tovább, hogy a Föld meghalt és új hazát találnak ott. Több élő bolygóval, több eleven fajjal.
Eddig ismerősnek tűnik? Vagy legalábbis álmodtál már ilyesmiről?
Akkor most képzelj el egy sokoldalú fantasy-faery társadalmat, ahol a mágia már nem elsődleges, a népekről, a fajokról, a társadalmakról, a politikáról, az eszközökről csak apránként derül ki, hogy mik is valójában. Ahogy az is, hogy kinek mi a valódi célja s mire képes annak eléréséért.
Napjainkban több száz esztendővel vagyunk a Nagy Galaxisi Háború után, melyet az új hazát kereső humanoid népekkel vívott az uralkodó, ragadozó faj. A rövid harcok felsőbb, isteni hatalom kényszere miatt maradtak félbe. Máskülönben egyértelmű lett volna a győzelem. Ma a béke és az egység gyenge lábakon inog. A hatalmasságok talán nem is olyan veszélyesek. De akkor kik azok valójában? Kik irányítanak?
Vajon a technika mellett visszanyerheti-e a mágia az erejét s a létjogosultságát? Háború lesz? Valós-e a látható fenyegetettség? Netán valami ismeretlen, elképzelhetetlen gonoszság van ébredőben, amit senki se sejt? Olyan helyről érkezik támadás, amire nem számítunk?
Ez a történet történelmi mesékkel fűszerezve beszél a hatalom ébredéséről, amiről egészében szól. Alapjaiban fordítva ki ezt az amúgy sem egyszerű fantasy világot, olyan finom érzékenységgel, hogy könnyedén a kalandvágyó, az álmatlanul hánykolódó, vagy épp szerelmes hőseihez csatlakozzunk. Az egyszerű, és a nagy hatalmú emberekhez. A saját törvények szerint élő harcos kalózokhoz. Az agyhullámokkal kommunikáló, magasabb szellemi szinten lévő lényekhez. A sokarcú, nyers erejű népekhez. A titokzatos alakváltó, varázserejű nagyragadozókhoz, akik korábban is uralták a galaxist, és kikről alig tudunk valamit. És a természet misztikus lényeihez, akiktől az egység, egyensúly vagy éppen a világ virágzása függ, a letűnt tündékhez.
Hát erről szól alakuló regényem.
Kép: Regényillusztráció;
Balogh Krisztina akril festménye
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá: