Páran kifogásoltátok, hogy eddig kihagytam a verseimet az oldalról. Hát, ezért mától gondoskodom róla, hogy alkalmanként kerüljön líra is az oldalra. Nem tudom, mennyire lesz ez rendszeres, tőletek, a visszajelzésetektől is függ. :)
Ezt a verset egy kedves kolléganőmnek írtam, biztatásul. Fogadjátok szeretettel!
Néha úgy segít
A lábaim előtt,
Mint a kavics gurul,
Az arcomról pedig
Cseppenként lehull
Mind az a fájdalom,
Mi bennem összegyűlt
Félelemmel szőni
Tele a jeges űrt.
Mi történt?
Mit tettél ma?
Ültettél tán magot?
Jó föld várta?
Megöntözted?
Mint a földművelő?
Vagy elhajítottad,
Hátha így is kinő?
Az egyetlen igazság
Maga a szeretet.
Ha beragyogja
Egész életed,
Megjönnek tőle
Az egyszerű szavak,
De néha úgy segít,
Hogy magadra hagy.
Elvesz, majd visszaad,
Hogy éld meg, könnyű vagy.
...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá: