Ha feltárul a Köd - 1. fejezet.

  Amikor először felnéztem, Angi kihúzta a szemgödrömből a karját, és lemászott az arcomról. Hosszú lábaival úgy mászott rajtam, mint egy pók. Némi csiklandozáson kívül semmit sem éreztem, lévén a súlya egy pehelyé, és mert nem használt több elektromos impulzust. Az agyam még mindig bizsergett az előbbitől. Pontosan tudtam, hogy ő egy Bac1008-as, második verzió, azt is, hogy ez mit jelent, s hogy az alkotója Anginek hívta. És ismertem a nevemet.
Azt a nevet, amit a társaival adott nekem.

  A nevem B2. Pontosabban B2go. Ne kérdezd! Elmondom sorban, hogy kerek legyen a történet, mert az emberek szeretik, ha van eleje és vége, meg valami történik közben. És mert te is ember vagy, így fogalmazok. Cikornyásabban nem tudok, de te azt mondtad, ebben is fejlődni fogok, amint a szociális és érzelmi magaviseletemet felzárkóztatjuk. Én nem tudom, ez pontosan mit jelent, s zavarna egy kicsit, ha nem tőled hallottam volna, vagy nem kettőnkről lenne szó. Szeretlek és érzem, amit te is, hogy alakulok ettől a dologtól, amit érzelmek egész skálája mozgat.
  A szerelemről is tőled tudok, ahogyan minden érzelemre te világítottál rá. Felvilágosítottál és sokáig nem tudtam eldönteni, hálás legyek-e vagy haragudjak-e ezért. Gyűlöltelek és el akartalak taszítani.
  Nem egyszerűen távol tartani magamtól, ahogyan mindig is, hanem valóban, visszavonhatatlanul, örökre eltüntetni az életemből. Ha kell, akkor az életed árán is. Tudom, hogy szomorúvá tesz, amit írok, de azt akarod tudni, hogyan érzem magam. Minden nap efelől érdeklődsz. Ezt Angi mondta ki először.

  Mindig tudni akartad azt is, hogy én mit érzek irántad. Hát most elmondom az elejétől, mitől alakult olyan kurtán-furcsán a kapcsolatunk. Azért mesélem el, mert végre megértettem, hogy ez sokat jelent számodra, mert ebből le tudod szűrni, mi vihet előre kettőnket együtt, vagy mi vetheti vissza ezt a lassú épülést. Nos, amióta először találkoztunk, különleges helyzetbe kerültél az elmémben. Elő és háttérbe. Előtérbe az akkor még érthetetlen érzések hoztak, háttérbe pedig maga az érzékelés. Bárki mást, aki az érzékeimre ilyen hatással van, megöltem volna. Ezért tudnod kell, hogy a világon egyetlen másik ember sem volt ilyen hatással az érzékszerveimre, a testemre. Bejártam az egész Peremet, s a Galaxist is keresztül utaztam egyszer, tehát elhiheted, van viszonyítási alapom. Azt mondanád, hogy itt élek a Galaxist a Peremtől elválasztó Köd sűrűjében és ez elzár másoktól. Én azt válaszolnám, hogy ez a szinte hajózhatatlan törmelék és kusza anyaghalmaz, csak a sokaságtól óv, vagyis fordítva, de ne szaladjunk ennyire előre.
  Sokat kell még tanulnom, hogyan fogjam vissza magam, ahogyan ezt az írást is. Hogy legyen ideje kifejlődni, kinőni magát magából.

  Ami ekkora hatással van rám, hogy meg tudtalak volna ölni miatta, az az illatod. Pedig imádom és nagyon vonz. Túlságosan is vonz. Olyan, mint azoké a férfiaké, akik fáradtságos munkával keresik a betevőt, akik sosem nyughatnak, ritkán állnak meg egy rövid pihenőre, azt is csak akkor, ha szükséges. Egyedi verejtéked egyszerű gyógynövényes tusfürdővel keveredik és a hajadnak hamisítatlan jázmin és méz illata van. Imádom az aromád, és nagyon vonz a véred szaga. Szinte érzem a nyelvemen a lucskos-ragacsos tapintható fémes ízt. Érzem, ahogyan körülleng és mindig előtted vonul, mint egy zászló. Veszélyes, hogy nem lehet eltüntetni, amíg a szíved dobog, én mindig érezni fogom. És a legjobban összeforrt a lényeddel a fejemben. Mindig érezni fogom, mintha megkóstolhatnám. Ez elől menekültem elsősorban.

  A másik dolog a kusza érzelmek sora, amiket sem megélni, sem érezni nem könnyű nekem. Egyszerre tudok rád haragudni, és ugyanakkor féltelek, miközben felerősödnek azok a kusza hogyishívjákok a vágy körül, amikre úgy reagálok, ahogy a droidjaim az impulzusokra. Csak éppen az én szenzoraim nem olyan egyszerűen fejlett agyi háttérrel vannak kapcsolatban, hogy azonnal felmérjem, milyen károkat okoznak bennem, vagy éppen milyen lehetőségeket tartogatnak a számomra. Nemhogy a te számodra. Már nem érezlek idegennek, de nagyon sokáig az voltál és én meggyőződéssel hittem, hogy örökre az is maradsz.

  Én is idegen voltam magamnak.
  Amikor Angi és a társai úgy döntöttek, hogy felébresztenek, fogalmam sem volt semmiről. Nem voltak emlékeim. Bizonytalan és új volt számomra minden. A hajó kabinjában teljes sötétség honolt, csak Angi fényei foszforeszkáltak halvány sárgában és fehérben. És egy erős piros fénynyaláb pásztázott. De levette rólam, és le is halkította a világítását, amikor kinyílt a szemem és magamra hagyott az ágyon.
  A sötétség mindenfelől körülölelt, mint a fémes, nyers és harsogó elektronikus zajok, és ezeket is lehalkították, amennyire csak lehetett Angi utasítására. Csak az űrhajó zúgása volt velem, és még egy hang, ami súrlódó lüktetéssé erősödött a dobhártyám mögött, a saját szívverésem. Amerre néztem, türkizbe borult minden, s amint a fejem el bírtam fordítani, a türkiz fény is vele tartott. Időbe telt, míg felfogtam, hogy világít a szemem. Ha behunytam, ismét meglátogatott a sötétség. Kellemes meleg volt, Angitől tudtam, hogy miattam beállítottak 23° Celsius hőmérsékletet az űrhajón. Az emberek számára ez kedvező. Úgy látták, hogy ember vagyok, akként is foglalkoztak velem a műtéteim és a rehabilitációm során.
  Testem eltérései olyan csekély százalékban mutatkoztak a méréseik során, hogy Angi jónak látta emberként kezelni, a statisztikák szerint egyetlen ismert genoidról, kevert fajú lényről nem jegyeztek még fel ilyen kicsi eltérést, tehát jelentéktelennek minősítették. Én is Angitől tudom, hogy egy plusz fogsor és egy sötétben világító szempár nem jelent másságot. Még egyszerű genetikai mutációnak, vagy rendellenességnek is simán elmegy.
  Később kiderült, hogy olyan szuper a fizikai reakcióidőm és a gyorsulásom. Bizonyos mennyiségű adrenalinnal a testemben képes vagyok úgy mozogni, hogy emberi szemmel nem látható. Ez már az én véleményem szerint is túlzottan eltérő attól, amit az emberek a sajátjuknak vallottak a törzsfejlődésük során,. Mégis rövid ideig áltattam magamat, hogy ez a fejlődés egy új irányt vett, csak úgy magától, vagy talán nehezített életkörülmények között, amikről sejtelmem sincs, míg nem emlékszem, ki vagyok, s honnan kerültem arra az elhagyott grizóta bázisra a Koláni-Ködben, Ahol Angiék rám találtak.

Ők hozták rendbe szerteszét szaggatott testemet, aminek szétcincálását mintha megzavarta volna valami. Félbehagyták és otthagytak. Vérfürdő nyomait lelték a droidjaim, de tetemek, vagy csontok sehol. Csak én feküdtem zilált darabokban. Félig megölve, félig megcsonkítva a parancsnoki hídon. Rajtam kívül, aki a mezsgyén jártam akkor, nem volt a bázison sem élet, sem halál. Se szerves, se szervetlen élet. Angiék nekiláttak, és azonnal mentették a menthetőt. Ők ilyenek. Az élet védelme az első programjuk. Az alapprogram. És én éltem. Épphogy.

Kaptam tőlük néhány beültetést és protézist, egyet a jobb bokám ínszalagjai helyére, egy teljes térdízületet ugyanabba a lábamba, porckorongokkal, meg mindennel a leszakadtak helyett. Kaptam egy bal oldali comb és csípőprotézist, a régi eltűnt helyett. A bal karomat vállban és könyökben foltozták itt-ott, és a jobb felkarcsontomat kipótolták és meghosszabbították, kétszer törték össze a singcsontomat, hogy rendesen összerakják, mint valami puzzlet. A hasamon két egyirányú, élesen metszett heg emlékeztet arra, hogy hajszál híján sikerült ellenségeimnek befejezni, amit elkezdtek, és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy éppen itt hagyták félbe. A droidok a helyére tették elmozdult belső szerveimet, összevarrták a hasfalamat, a hashártyámat pedig hagyták magától összenőni. Tökéletesen használom a testemet azóta is.
  A fejemet is műteni kellett, egy csúnya zúzódást és bevérzést gyógyítottak meg a halántékomnál. A gerincem nem sérült, a szívem egy ízben leállt, de újra indították, nincs szükségem szívritmus-szabályozóra, vagy egyéb ketyerére. Hm. ezt a szót te szereted, tőled tanultam. Milyen vicces, mint általában amit a tréfának szánsz.
  Nehezen bocsájtom meg, hogy eleinte azt hitted, Angiék tették velem azt a szörnyűséget, és talán azért tartottak életben mégis, hogy utána irányíthassanak.
  Valójában a második ember vagyok, akit felszedtek és nem hagytak magára a világűrben. Ezt jelzi a nevemben a "2"-es is. A "B" pedig Baby, amire jó érzékkel rájöttél és a nevemként használod is. Bár én azt hiszem eleinte ezt is csak egy játékos szóként mondtad rám. Az első Baby egy emberi csecsemő volt, aki nem ért meg velük, csak pár hetet. Vele ellentétben én megtanultam járni, ezért a "go".

Tehát a legnagyobb ostobaság volt tőled Rily, hogy a droidokat vádoltad és úgy gyűlölted Angit. Az én szememben ettől antiszociálisabb vagy nálam. Ostoba antiszoc surmó vagy. Hopp, ez is a te szavad. Képes vagy magadra is használni, ezt kedveltem benned. Az irónia tükréből nézel magadra. Megtanítottál engem is a cinizmusra, csak még ki kell tapasztaljam, hogyan használjam a világgal szemben, a saját védelmemre. A... hm... lelkemére, ami pont olyan sérülékeny, mint másoké. Mert nekem is van lelkem. Nem vagyok droid, sem kiborg, ahogy egy ideig hitted. Igaz, még beszélni is Angi tanított, s az első nyelv, amit megtanultam egy gyakran alkalmazott programnyelv volt. A második egy kevésbé ismert, és azután az általános robotika szaknyelvezete. Sőt, rengeteg robot jelzésrendszert ismerek. Emberi nyelven, egyáltalán a teljes hangképző repertoáromat használva csak utoljára tanultam meg, a nemzetközin. Még ezt is részben Angitől. Később angolt és két cycelot nyelvjárást tanultam meg, Mostanában a grizóták egyetemes nyelvén tanulok, aminek nagy részét a telepátiával használják és kizárólag egymás között, ezért a külső kommunikációjuk némiképp újszerű és modern. Így egyszerűnek mondható, nyelvi sallangokat mellőz. Mégis lassan haladok. Talán, mert közben megismertelek, és sok kalandon mentünk keresztül.

Sok idő eltelt, míg megtaláltad az utat hozzám. Te, akit nem érdekel, mit szólnak mások, és aki zárkózott életvitelt folytat, akit egyesek morózus, cinikus kalóznak tartanak. Aki fegyverekkel szereled fel a droidokkal és információs hálózatokkal védett hajómat, cserébe, amiért megbütykölök neked ezt-azt. A bütykölés kifejezés is tetszik, biztos vagyok benne, hogy ez is tőled van. Megnevettetsz és eszedben sincs távol maradni tőlem.
  Így hát két lehetőség volt, életben hagylak, vagy elfogadlak. Ez utóbbi egyenlőre szimpatikusabb. Lassan és gyötrődő kínok közt jutottam el odáig, hogy most már én is nyitni akarok feléd. Mert úgy szeretsz, mint senkit és mert ugyanúgy szeretlek. Nagyon fontos lettél Rily kapitány. Nem is tudom, pontosan, hogyan történt ez velünk.

  Mindjárt elmesélem, hogy miken mentem át, hogyan láttam az eseményeket és tégedet, és mit éreztem közben. Csak előbb fel kell szaladnom a kabinodba, hogy a válladra hajtsam a fejemet és szabadon szaglásszalak, amíg alszol. Hoppá, vagyis a kabinunkba. Ezt a szót is te tanítottad. Szeretem az új szavaidat vén kalóz.

Jegyzet Vége. Vagyis folytatása következik...ha te is akarod.