A kalóz hercegnő belépője

CsillagVár falain kívül érve az ember nem tudta, hogy a hideg honnan éri jobban. Egy ilyen kiadós veszekedés után, ahogy a hevességét veszti, könnyen kihűlhet a test a lélekkel együtt. Pláne, ha a király maga veszi semmibe az ő bizonyított igazát.

  Fázott ma éjjel. A lapos fennsíkon süvített a szél, és a hidege behatolt a speciálisan cserzett, vastag bőr köpönyeg alá, melynek egyetlen dísze a hosszanti erezet volt. Mélyülő barázdái a mélység függvényében váltakoztak a szürke alapon a sötétszürkétől a feketéig. Olyan ereje volt a szélnek, hogy tépte, cibálta, és viselője nagy nehézségek árán végig a földig bekényszerült csatolni. A csúcsos, egyszerű szabású kapucnit is a fejére húzta és szorosra csatolta az álla alatt. Jó szolgálatot tett neki ez a köpeny most, mert kifele haladt a városból, az elsődleges védelmi mezsgyén túljutva, egyenesen egy a gyalogosoktól és a kisebb személyszállító járművektől kitaposott, füvét vesztett mezőre, ahol látszólagos gyenge védelmi előőrsök helyezkedtek el, különféle céllal.

  Néhány út is keresztül kasul szőtte az enyhe lankákat, a patakok és folyóvizek a kettős holdfényben csillogó medrein kívül, némelyik egy-egy nagyobb folyóvíz mellett hosszan haladt. A Thoulan-hegy oldala olyan volt tőlük, mintha mindenütt erek hálóznák be robosztus szürke-zöld testét. Időnként akkora volt erre a jövés-menés, hogy ezek az erek lüktettek is, a folyók éppen úgy, mint az utak és ösvények. Ezek az utak főleg a teherszállító földönfutóknak készültek. Valójában a gépek maguknak gyalulták simára és jól járhatóra a göröngyöket. Minden lüktetésük a Ground nagybolygó szívdobbanása. CsillagVár a Ground szíve. Méltán lett a Perem fővárosa.

   Az alak éppen a város északi kiskapuján keresztülszaladó úton haladt gyalogosan, míg az első kereszteződésig nem ért. Itt megfontoltan letért az útról és az amúgy szintén jól kitaposott rögös, köves és kevésbé poros mezőn, északnyugatra vette az irányt. A védelmisek egyik kiképző alaptáborába tartott. A közelharcot oktató tisztképző barakkba.

  A két hold, a Paradise és a Posvány remekül megvilágította az utat s tömérdek másik bolygóról verődött még vissza a rendszer zsugorodó, öreg napjának fojtott, fehér fénye. A félhomályban csak a lassan beboruló égbolt lehetett akadálya a kényelmes haladásnak s mi tagadás, a köpenyes szaporázta is emiatt. Nem akart mesterséges fényt gyújtani, mert úgy még nagyobb terület marad előtte teljesen vakon. Így szokták szemei a sötétséget. Léptei határozottak és hosszúak voltak, amennyire ilyen alacsony termetű embertől ez elvárható.

  Aggodalommal kerülgette az egyre szaporodó sziklákat. Némelyik már embermagasra nőtt és kisebb sziklacsoportok fonódtak össze, hogy a meredélyhez érve tökéletes útvesztőt eredményezzenek. Majd vártalanul, amikor már éppen elveszett a fény, kibukkant az utolsó mező is, még mielőtt a fennsík széléhez, a sziklás meredélyhez érkezett volna. Egy barakk hosszúkás épületét katonai sátrak vettek körül és lévén csak tisztek voltak itt, több egy és kétszemélyes sátor is hálóhely volt közülük.

A ponyvák csattogó hangja a szél sivítását még túlnőtte. A barakk melletti kis téren zászlórúd állt és az éjszakára levont zászlót kibontotta s úgy rángatta a szél. A korona, a királyi családi címerrel nehezen felismerhető volt így rajta.

  Az amgaron, aki mindenkori őrségben állt, a stalnii zsoldos vezérkar tisztjeinek védője volt, úgy látszik, mától egy időre a stalniiak vették birtokukba a tábort. Összetartó és megbízható sereget hoztak II. Erik király védelmére, és az ő bizalmát többszörösen kiérdemelve vehettek részt a speciális képzésekben, mint a legjobb pénzért vett hadsereg. A stalnii amgaron tisztek a királyi testőrségben is megfordultak, ez az őr is járt már a palotában.

  Megállította a köpenyest, hogy igazolja kilétét, az csuklyáját hátratolva, megmutatta magát. Kerek, kamaszos arc bukkant elő, amit hosszú, többszörös varkocsba fogott haj keretezett, roppant dús, a növekvő homályban sötét színű, vastag hajfonatokkal. A vállain előreomló, összefonva elnehezült hajába így is belekapott a szél, kígyózva dobálta az arca elé és szerteszét. Az est csókjától sötét arcából csak a szemei villantak kifele a természet fukarul mért fényeiben. Egy élénk tekintetű, rendkívül határozott pillantású gyermeklány volt ő. A stalniinak nem kellett több, arcát bezárva, érzelmeit és meglepetését palástolva mutatott utat az érkezőnek és átadta egy társának a helyét. Ledes fáklyát vett elő. Otthagyva mindent, személyesen vezette egy üres sátorhoz a lányt. Mellette haladva mutatta az utat, mégis egy fél lépéssel lemaradva haladt. Igyekezett lopva szemügyre venni a fáklya gyér fényénél a fiatal leányt, de csak úgy merészelte, hogy az semmiképpen ne vegye ezt észre, nem mintha nem lehetett hozzászokva a tekintetek kereszttüzéhez. Úgy tűnik felkészítették az őrséget, a nem mindennapi vendég érkezésének lehetőségére és a teljes diszkrécióra. Az amgaron tört nemzetközivel annyit kérdezett, hogy bejelentse-e a vendéget a tábor vezetőjének. A lány széthúzta a sátornyílást, majd felegyenesedve csak megrázta nemes vonású fejét, és a stalniiak zordani nyelvjárásában, mely a fővárosuk nyelvezete volt és a hivatalosnak volt mondható, könnyedén csak ennyit mondott:

  - Nem szükséges, majd reggel találkozom vele. Köszönöm, elmehet hadnagy!

  Az amgaron nagyot nyelt, minden eddiginél komolyabb megtiszteltetés érte, hogy a királyi családból valaki az ő saját nyelvén szólt őhozzá. Mivel felkészítették a látogatóval való különleges és speciális bánásmód variációira a táboron belüli esetleges megjelenésekor, ezért a királyi főméltóság rangját meghazudtoló egyszerű fejbiccentést engedett meg a lány felé és egy röpke tisztelgést, azt is csak azért, mert biztos volt benne, hogy a világon senki se látja őket. Megvárta, míg amaz bebújik a sátorba, azután visszatért az őrhelyére, mélyen elgondolkodva és egyfajta furcsa, megilletődött, vagy talán ifjú korához képest meghatódott állapotban próbálta helyretenni magában, hogy a Kalóz Királyság trónörököse váltott vele jóleső szót, vele, aki távol van az otthonától és ez felért egy simogatással zord lelkének. Az amgaron mégsem értette meg, hogy a kegyetlen, csatákban megkeményített szívét, miként érinthette ezen a páncélon keresztül a királylány, hiszen csak egy kislány, aki egyszerűen szólt hozzá.

Az éjszakát mélázva töltötte tovább az őrhelyén. Odahaza járt, a Zordak melletti kis mezővárosban, ahol a búza zölden hullámzó tenger volt a szélben és egy másik kislányka kamaszos hévvel nevetett rá és karolta át, amikor fogócskázva elkapta karcsú derekát. Reggelre elbóbiskolva felesége érintését érezte magán, jólesően gondolva arra, hogy az asszony nem is tudja, mennyire megbecsülik a stalnii zsoldosokat itt Csillag Várban.

...

Ha eddig elolvastad, köszönöm a megtisztelő figyelmedet! 

Ha van kedved, beszélgessünk kicsit!

Ezt a rövid jelenetet, már régen megírtam, melyben, mint kiderült, a kalóz trónörökös hercegnő belép a színre. Ő a főhőse A cyselotok földje - A hatalom ébredése címen íródó szórakoztató tudományos fantasy regényemnek. Ez az a jelenet, ami azóta szinte mit sem változott, ami így jó helyén való is, erről majd jegyzek még egy cikkemben, mert felesleges hátramozdító folyton a leírt részeket piszkálni, javítgatni- magam is beleestem ebbe a hibába, onnan tudom. Az egésznek a végén ráér ez a fajta piszmogás, figyelemelterelés az írásról magáról. 

A kérdésem az hozzád, hogy szerinted milyen egy igazán hatásos belépő egy főhősnek, egy afféle első jelenet? 

A választ a Megjegyzésekbe írd és ha tetszett, ne feledd megosztani a cikket, mert az nagyon hasznos nekem.

Ha tetszett az részlet A cyselotok földjén - A hatalom ébredése című, most íródó regényemből, akkor olvashatsz belőle a blogon böngészve, például:

Itt találkozhatsz még a kis kalóz hercegnővel, aki megmérettetik a könyvben, de vajon könnyűnek találtatik? Szerinted?

Itt pedig valami készül a cyselotok földjén, a kalóz hercegnő udvarában. Vajon lesz meglepetés?

Itt pedig először jelennek meg a várva várt alakváltó szörnyek, akiket a kalózok csak sárkányokként emlegetnek.

Itt is sárkányok, egy igazi sárkány királylány, mert hogy olyan is van. :)