Hogy született? 3. Keltsd életre a szereplőd!

Kitaláltál egy eleven karaktert, egy olyan szereplőt, aki teljesen éli világát? Akiről úgy érzed, nélküled is elvinne akár egy egész regényt, mint mondjuk Markus de Berend - akinek az első karakterterveiről a nevére kattintva olvashatsz -, de nincs még könyvötleted vele?

Hát mozgasd meg egy kicsit!

Erre egy jó megoldás lehet például a következő, amit a Ki a tolvaj?-ban alkalmazok. A címre kattintva elolvashatod.

Mutatom, mit kell csinálni:

Most írj vele egy rövidebb novellát, de nem ám akárhogy! Úgy találd ki a sztorit, hogy kerek egész legyen, mégis hagyj benne kisebb elvarratlan szálat, vagy szálakat. Utalást, mint én a novella végén:


1. Itt nem rejtetten utalok két dologra is, egyre, ami valójában a mese vége, megnyugvása, egy szekér, ami jól "megmenti"a kis tolvajt, és messzire viszi a várostól, de érdekes utazás lehetőségét is rejti; és egy mágus barátra, aki idősebb lehet, valószínűleg egy felnőtt és jelentős a szerepe a kis Markus életében, talán a fejlődésében is, nagyon úgy viselkedik:
" Hamarosan azonban egy szekérbe' aludtam jóízűen a mutatványosokkal, akik kicsit közelebb visznek egy furcsa mágushoz, aki sose durva velem, és akkor tapsol, meg akkor nevet, amikor annak ideje van."


2. Itt az utolsó bekezdésben már nyitottabban meg is mutatom a szekérhez tartozó társaságot, ami megerősíti az izgalmas, de mindenképpen mulatságos utazás lehetőségét.
" Nem tudom, meddig megyek ezzel a szedett-vedett társasággal, attól függ, hogyan muzsikálnak. Remélem, Dél-Nyugatra jutok mielőbb, s mágus barátom örülni fog a szuvenírnek. Ha hasznát látja, akkor biztosan."


Olyasmit írj, amit megért az olvasód, mégis úgy van vele, hogy de jó lenne erről olvasni még, vagy ismerni a dolog hátterét. Vigyázz, ez a történetszál lehetőleg az alapsztorin kívül essen! Különben a meséd értelmetlenné válhat.


Ezzel a rejtett utalással megnyílik az utad tovább szőni a szereplő történetét, nyugodtan vezetgetheted eleinte arra, amerre nyitottál. És egyben az olvasód is egyszerűen belerántod a későbbi hosszabb novellába, kisregénybe, regénybe, észre sem veszi, pedig már várja és örömmel veti bele magát az olvasásba, ezzel a "jó ismerősével". :)


Megjegyzés: a regények egy része írás közben vázolódik fel, tehát amikor dolgozol egy szerepelőddel, vagy egy világgal. Úgyhogy ez ne okozzon problémát! Ülj le akár a második fejezetnél és jegyzetelj a regényhez! Később ehhez is írok egy kis segítséget, biztosan van, aki szeretné tudni, mit, hogyan dolgozzon a háttérben és főleg mikor érdemes.


Most mutasd itt meg nekünk kommentben, hol találjuk a te hasonló történetedet! Azt is írd meg, ha van ilyen küzdelmed, vagy jártál már hasonlóan, hogy élni akart még a szereplőd a történeted után? Te hogyan adtál neki lehetőséget? :)

Jó játékot a hősöddel!